A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Művészettörténet - Sz. Bíró Katalin: Hat festmény a Déri Múzeumból

Ezt az előadásmódot a festés gyönyörűségébe feledkező játékosság és a festői korrektség, fegyelem kettőssége élteti. Az intim szépség élményének hevességét idézi, a bensőséges hangulatok intenzív átéléséről beszél, a mindenkori jelenben élésről, az elmélyedés és a figyelem nyitottságáról, torzulatlan életintenzitásról. A festő intim kapcsolata a festékkel az anyag feletti uralom magabiztosságát, a magát tökéletes biztonsággal kifejező ember önerejébe vetett hitét, elhivatottságát sugározza. Kling György: Interieur (karton, olaj, 68,5X 99,5 cm) Az enteriőr egy délutáni félhomályba burkolózott szobafalat mutat. A fal előtt csaknem középen egy széles, három fiókos komód terpeszkedik, két oldalán egy-egy szék áll, mind szembenézetben. A falon a komód fölött egy tükör, baloldalon egy gitár. A rálátásos nézőpont, a bútorok éleinek távolodó összetartása mélységükre utal, de minden más festői eszköz a síkban kiterülésük érzését kelti. Már a nézőpont megválasztása, a fal síkja előtt álló bútorok terének csekély mélysége önként ajánlja egy síkszerű kompozíció megszervezését. A tárgyak a lapszélekhez tapadnak, s ez a lap síkjában marasztalja őket. A középső falrészt a falfelület többi részétől elválasztó két vastag kontúrvonal a komódlap átlósan szemközti sarkaihoz kapcsolódik, s a komód lapját a fal függőleges síkjába vonzza. A tárgyak kiterítettségére, kétdimenziós képi térben történő összeszervezettségére utal részletformáktól alig megbontott, leegyszerűsített formaviláguk, melyet e darabok egyszerű, áttekinthető, sallangmentes ábrázolást kívánó szerkezete eleve sugall. Dekorativitásuk, bár mértaniasnak tűnik, kerüli az egyértelmű egyeneseket és szögleteket, nem geometriai pontosságú, hanem kissé görbevonalú, lekerekített szögletű. Egy gyerekrajz formáira emlékeztetnek, már csak azért is, mert nem takarják egymást, hanem ornamentikaszerűen helyezkednek el egymás mellett és töltik ki a rendelkezésükre álló teret. Az első és leghatározottabb benyomás, melyet a nézőben keltenek, a szilárd elrendezettség érzése, amely e bútordarabok stabilitásában rögzül. A formák, színek, a megvilágítás egybehangolása egy öreg, megbízható bútorokkal berendezett szoba alkonyi hangulatát sugározza, amelyben a megkopott, de szilárdan megszerkesztett, szinte időtlen elmozdíthatatlanságban álló darabok már nem kapják meg nappali, teljes fényű színüket, már csak felsejlenek a fal előtt, a homályos szobában. De még felsejlésükben is, nemcsak önmaguk megingathatatlanságát hordozzák, hanem az elrendezettségük szilárd rendjét is, melyet a formák mozgásirányai bontakoztatnak ki. A komód össsztömbje négyzethez közelít, részletformái, a három fiók és a fedőlap, csaknem egyforma magasságúak, s vízszintességükben a nyugalom, a stabilan egymásra építettség, a megállapodottság érzését keltik. Ez annál szembeszökőbb, mivel a fiókok a kép legvilágosabb foltjai. A komód a középső falrésszel együtt egyben függőleges képelem, s összetartozásukat, a fal függőleges fekete kontúrvonalai mellett, színbeli rokonságuk is erősíti: a zöld-sárga váltakozás. A kép felső széléhez tapadó tükör a falrészt egy „u" nyitottságához hasonlítja a komód zárt formájához képest. A két szék összformája függőleges, áttört. A baloldali ívesebb hajlású, a jobboldali zömökebb, léceinek csatlakozása derékszögűbb. A baloldali fölött a zárt íves formájú gitár tengelye balra hajlik. s kifelé mutat a képből. A fal függőlegesével és a székkel érintkezve támpontokat ad a szék lábától a gitár tetejéig fölfutó hullámvonalnak, amely fellazítja az itt elhelyezkedő formaelemek vízszintes-függőleges kapcsolódásainak merevségét. A komód s a szék nemcsak a fölöttük elhelyezkedő elemekkel alkotnak függőleges szerkezeti egységeket, hanem a komód a szimmetrikusan mellé állított 414