A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Művészettörténet - Köteles Pál: Balogh István (Egy méltatlanul „elfelejtett” festőművész)

Míg Stuck és Maier Graefe a tiszta szecesszió irányában fejlesztette Balogh ízlését, harmadik tanára, Angelo Jank az alkalmazott művészetekre és grafikára oktatta tanítványát. E hatásoknak tulajdonítható Balogh oldott szecessziós stílusa. A müncheni stúdiumok önigazolást is jelentettek a fiatal művész számára, hiszen saját ízléséhez kapott elméleti igazolást. De ennél sokkal fontosabb: az ösztönösséget háttérbe szorítja immár a tudatos szerkesztési mód: képalkotásában uralkodóvá válik a pszichológiailag is indokolt színhasználat: a kontrasztok, az átfedések alkalmazása, a tobzódó díszítettségben a harmónia szükségének felismerése. Témavilága is észrevehetően tágul. Míg korábban Balogh István ötletszerűen festegetett, Münchenben már figyelmét különösen a tájak, épületek ragadták meg. Münchenben „fölfedezi" a valóságot a piktúra számára. Szinte mindegyik hazakerült kép valamilyen módon kapcsolatban van az emberrel, némelyik a nagy történelmi események emberével. Az idill és a történelmi téma mellett figyelmét a hétköznapok valósága is magára vonja. Míg Münchenbe indulása előtt csak szépen akart festeni, kint megtanulta, hogy pikturális szempontból a valóság bármikor ihletet adhat jó festmények alkotására. Münchenben sokat dolgozott, s a kiállításra érdemesnek ítélt képeket hazaküldte. Az alig néhány hónapos termésből újabb kiállítást rendeztek Váradon, 1911 októberében. 6. kép Pán síppal, tus és akvarell, 7X6 cm Elő Vilmosné tul. 395