A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Művészettörténet - Köteles Pál: Balogh István (Egy méltatlanul „elfelejtett” festőművész)

Az 1911. évi őszi tárlaton Balogh képeit szétkapkodták. Az egykori sajtóvisszhang szerint a képgyűjtők „kifosztották" a termet. A közel harminc kép bámulatos alkotókedvről tanúskodik. Az 1911. évi kiállításról a nagyváradi Szabadság október 7-i száma ezt írta: „Akik ismerik a még gyermekember művészetét, a magyar grafikusművészet tüneményes tehetségű fenomenét látják őbenne. Valaki mindenkitől idegen, senki modorához nem hasonlítható eredetiség az, ami őt magasan kiemeli az átlag tehetségek szürke tömegéből. Eredetisége sohasem keresett és mégis mindig megdöbbentő és különös, fantasztikus hangulatokat életre keltő... Szereti a pompát és a ragyogást. Még néhol pusztán a fekete és fehér foltokkal hozza ki a szándékolt dekoratív hatást, addig másutt a legragyobóbb vörösek és legelőkelőbb aranyok sem elegendő pompásak neki, hogy fantasztikus szín- és vonalálmait a kellő hűséggel projiciálják papírra. Valami bizantinikus vagy inkább ó-babiloni érzik a rajzain és ha hosszas szemlélődés után próbáljuk visszaálmodni a különös vonal-rekonstrukciókat, akkor egyszerre úgy érezzük, mintha Verlaine, Mallarmé vagy Stefan George majesztikus verseinek ritmusa lüktetne az idegeinkben, és mintha ezek a képek nem volnának egyebek mint e lázas fan7. kép Két próféta, tempera, 16X12 cm Bélteky F. tul. 396