A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Művészettörténet - Köteles Pál: Balogh István (Egy méltatlanul „elfelejtett” festőművész)

sabb képeket Olaszországból hozta magával 1914-ben. Tulajdonképpen az alkotó nyugalmat is ott találta meg. Fölösleges lenne hipotéziseket felállítanunk an­nak mérlegelésére, hogy mivé fejlődhetett volna művészete, ha olaszországi ta­nulmányútját brutálisan nem szakítja félbe a háború. Nagy tehetségű, egyéni látásmódú művész volt, akit sem divat, sem anyagi érdek nem tántorított el a saját esztétikai elveitől. Mestere volt a miniatúrának, maradandót alkotott, mint aquarell-festő, figyelemreméltó mint könyvillusztrá­tor és könykötésterv készítő. Annak ellenére, hogy nagy értékű munkákat hagyott az utókorra, a sze­cesszió elleni vita hevétől függetlenül is, szinte már-már elfeledték. Tabéry Géza író majdnem a lehetetlennel próbálkozott, amikor 1956-ban megrendezte a nagy­váradi Ady Endre Emiékműzeumban a művész posztumusz kiállítását. Az ő nyom­dokain haladva próbálta aztán szinte húsz esztendei — majdnem teljes hallgatás után — e sorok írója fölvázolni Balogh István életútját a nagyváradi Fáklyában, s amennyire egy napilap keretei megengedték, értékelni is munkáit és munkás­ságát. Az 1972. augusztus-szeptemberben megjelent cikksorozat kimozdította a holtpontról a Balogh Istvánnal szembeni nemtörődöm magatartást, és bizonnyal ennek is köszönhető, hogy a múzeum kiváló munkatársai — mindenekelőtt Ho­rai Coriolan festőművész — az anyagi lehetőségekhez képest egyre több Balogh István képet vásároltatott, Gabriek Crisan műtörténész pedig hozzálátott a mű­vész föllelhető munkáinak katalogizálásához. Az eléggé nem becsülhető erőfeszí­tésnek lett a következménye, hogy 1973 szeptemberében Nagyváradon rendez­ték meg a művész reprezentatív posztumusz kiállítását. Ezt az anyagot mutatta be 1974 februárjában a kolozsvári, majd pedig ugyanazon év március-májusában Bukarestben a Román Szocialista Köztársaság Szépművészeti Múzeuma. E kiállításokkal Balogh István méltó megbecsülést kapott a „szakma" részé­ről is, munkássága pedig Romániában közismertté vált. Okkal merült fel ezek után annak igénye is, hogy meg kellene írni a Balogh István-monográfiát. Ja­kobovits Miklóssal, a kitűnő nagyváradi festőművésszel a Fáklyában megjelent cikksorozatot továbbgondolva készítettük el a kismonográfiát. E munka nem jelent meg. Miért tartom mégis fontosnak e tanulmány közreadását? A válasz igen egy­szerű: Balogh István munkái e pillanatban két országban: nálunk s Romániában találhatók. Néhány száz festménye és könyvillusztrációja viszont Nyugat-Euró­pában, így hát, ha legalább távlatban szándékunkban áll a szecesszió e jeles ma­gyar képviselőjének munkásságát fölmérni, alkotói egyéniségét és emberi sze­mélyiségét elemezni, akkor föltétlenül úgy kell tekintenünk rá, mint az olyan fára, amelynek három ága más-más udvarban hullatta gyümölcsét. Tabéry Géza 1948-ban megkísérelte a művész segítségével meghatározni, hogy hol találhatók munkái. A Tabéry-hagyatékból tudjuk, hogy akkor mint­egy 1000—1100 alkotása volt Romániában; 400—450 Magyarországon, és hat­száznál több nyugaton (különösen Svájcban és Angliában). Romániai múzeu­mok mintegy 40 Balogh István temperát és aquarellt vásároltak meg az utóbbi időben. Az 1935-ös békéscsabai kiállítás anyagából két munkáját vásárolta meg a Fővárosi Képtár (Vándor, Olasz táj). Ezekhez társult az 1940-es pesti kiállítás anyagából egy harmadik munka. A kialakítandó kép árnyalásához, netán átértékeléséhez szükségeltetnék, hogy itthon fölkutassuk a főként Ecseg-pusztán és Debrecenben öt éven át fes­tett Balogh-képeket, hogy aztán valami módon sort keríthessünk a Nyugatra került képek, egyedi könyvillusztrációk értékelésére is. Balogh István Nagyváradon született 1890. július 10-én. Apja —idős Balogh István — köztisztviselő, édesanyja — Makay Róza — tanítónő volt. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári Református Kollégiumban végezte. Ott is érettségizett 1909-ben. A gimnáziumi tanulmányok befejezése Után hazatért Nagyváradra, és szü­leinek kívánságára beiratkozott a Jogakadémiára. Tanulmányait azonban raá­388

Next

/
Thumbnails
Contents