A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Művészettörténet - Köteles Pál: Balogh István (Egy méltatlanul „elfelejtett” festőművész)

sodéven abbahagyta, hogy maradéktalanul az aquarell-festészetnek és alkalmazott grafikának szentelhesse minden idejét. Elment litográfusnak a Sonnenfeld nyomdába, ahol számos könyv kötéstervét készítette el és néhány könyvet illusztrált is. A fiatal művészre hamarosan felfigyeltek a tehetős polgárok, a többiek között azok is, akiknek a nagyváradi Szabadkőműves Páholyban befolyásuk volt. A nagyváradi páholy vezetősége egy évre szóló ösztöndíjat biztosított számára, hogy a müncheni festőakadémián, Európa egyik legjelentősebb képzőművész központjában tökéletesítse tudását. Kint természetesen nem csupán szakmai ismereteket szerzett, de hozzászokott az európai arányokhoz is, figyelte az impresszionizmus és szecesszió körül zajló vitákat, értékelhette az akadémizmust védők érveit, s azt is regisztrálhatta — mégpedig igen hamar —, hogy a műértők mennyire tartják tehetségét. Balogh István nem Münchenben ismerte meg az európai festészet jeles alkotásait. Tabéry Géza, a művész kortársa, egy hátramaradt feljegyzésében így vall Balogh István indulásáról: „... esténként a váradi költők, újságírók, színészek és haladó szellemű értelmiségiek törzstanyáján, az Emke kávéházban társalgott, vitatkozott Dutkával, Juhásszal, Ernőddel és Manojlovics Tódorral, Ady német és szerb fordítójával s hallgatta olykor áhítattal ha hébe-hóba Nagyváradra látogatott, magát Adyt is. Író és művész törzsvendégeire tekintettel az Emke tulajdonosa az elképzelhető összes bel- és külföldi irodalmi és művészeti folyóiratokra előfizetett. A kávéház márványasztalain így állandóan kéznél voltak a Művészet, a német Jugend és Simplicissimus, a párizsi FIHustration, az angol Studio folyóiratok ... Mint szintén minden esti látogatója az Emkének, jól emlékszem, hogy Baloghot e lapok illusztrációi műmellékletei közül mindenekfelett Stuck és Klinger képeinek színes reprodukciói bűvölték. Ez illusztrációk közt látta egy ízben Stucknak Szfinksz című festményét, melynek hatására festette első jelentősebb, alig két-három bélyeg nagyságú miniatűr képét, a Szfinksz lingustrit. A Szfinksz lingustri egy éjjeli lepkefaj rovartani elnevezése. Baloghot Adynak az Én menyasszonyom című verse már hónapokkal azelőtt izgatta. Az Utcasarkok rongya — típus mesteri ábrázolása alig sikerült volna neki, ha Stuck festménye nem adja meg hozzá az elhatározó lökést. Baloghnak ez a képe, amit Ady is nagyon szeretett, emlékezetem szerint, első volt stilizált miniatűrjei között. Attól fogva maradt meg pályafutása befej eztéig a legművészibb stilizáló irány mesterének." Tabéry visszaemlékezése nem csupán Balogh István indulását magyarázza. Emlékeztet arra is, hogy 1911-ben formálisan is tagja lett a Holnap Társaságnak. Ezzel is magyarázható, hogy a későbbi években miért épp egy-egy Ady Endre-, Babits Mihály-, Juhász Gyula-, Ernőd Tamás-verseskötethez készített úgynevezett egypéldányos illusztrációt. Kinyomtatott munkákból illusztrált egy-egy kötetet, főként megrendelésre. Sajnos, e munkák nagy része elkallódott a második világháború zűrzavarában, sok kötet Svájcba, illetve Angliába került. Balogh István korai munkásságát döntően meghatározta az a körülmény, hogy tagja volt a Holnap Társaságnak. Később is, még hosszú időn át ápolta a holnapos szellemet. Különösen az Ady iránti tisztelete volt egyértelmű. Dutka Ákos írta: „Volt egy érdemes ember, aki már a kezdet kezdetén sokat lendített Váradon a cseperedő Ady-kultuszon: Balogh István. Sok Ady verset nagyon sokan illusztráltak, de úgy Fra Angelico áhítatával, a bibliamásoló szerzetesek odaadásával senki, csak Balogh, aki egész Ady köteteket versről versre roppant kifejező miniatűr iniciálékkal gazdagított. Ezeket a köteteket százasokkal fizették akkor és minden könyvgyűjtő gazdag ember boldog volt, ha egy ilyen kötetet szerezhetett. Sokan szereztek is, de Balogh István a régi miniatűr festők hagyománya szerint roppant lassan dolgozott, s néha évekig vártak rá, míg elkészült a könyvritkaság, amiről aztán hónapokig beszéltek." Művészetének megértéséhez segít, ha figyelembe vesszük, hogy kiket tartott 389