A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc ijfúkora, pályakezdése

Sz. Kürti Katalin Medgyessy Ferenc ifjúkora, pályakezdése 1981-ben ünnepeljük Medgyessy Ferenc (1881—1958) születésének századik évfordulóját. Ebből az alkalomból már 1980-ban megnyílt a Déri Múzeumban egy hagyatéki jubiláris kiállítás.

1 1982-ben, egy régi debreceni cívisház felújítása után önálló Medgyessy Emlékmúzeumot adnak át városunkban. Mindezt a hagyaték átvétele és feldolgozása tette, teszi lehetővé. László Gyula készülő nagyszabású monográfiája mellett számtalan tanulmány jelent és jelenik meg a művész halála óta. Debrecen városa egy, a város és a szobrász kapcsolatát ismertető könyvet adott ki a centenáriumra, de gondoskodott méltó rendezvényekről is (emlékünnepségek, szoboravatások, tudományos emlékülés).

2 Medgyessy ifjúkora, pályakezdése kevésbé feldolgozott. Az őt ért debreceni hatások (épületek, köztéri szobrok, korabeli művészi élet) nem voltak gazdagok, de nem elhanyagolhatók. A pesti, a párizsi, a firenzei tanulmányok, művészeti élmények formálták döntően ízlését, s alakították ki mással össze nem téveszthető szobrászi formanyelvét, de Debrecent mindig magával vitte, mindent szülővárosához, s annak környezetéhez viszonyított. Nagyon egyértelműen fogalmazza meg e kettősséget Rabinovszky Máriusz 1924-ben, s a művész is önéletrajzában: „Debrecenből kerültem elő szobrásznak. Hogy, hogy nem, ezt magam sem értem. Hiszen Debrecen sohasem volt nagyon termőföldje a művészeteknek. De befogadója sem. Inkább gyanakodó, mint lelkesedő fajta... Még ha így is áll a dolog, én szeretem a szülővárosomat. Utóvégre mégiscsak vagyok, és szobrász vagyok. Tudom azt is, hogy hoztam onnét hazulról valamit" amit „csakis onnét hozhattam". Medgyessy Ferenc önéletrajzából és Móricz Zsigmond — az egykori Református Kollégium-beli iskolatárs — „Közös ifjúság kötelez" с írásából megtudjuk, hogyan kezdett el rajzolni otthon és a Nagykollégiumban.

3 Vallomásaiban „művészettelennek" nevezi környezetét — valóban ilyen volt? Nem, a fiatal Medgyessy túl szigorúan ítélkezett. A család igyekvő, kulturálódó, felfelé törekvő volt, erre példa nagybátyja és nagynénje (egyben keresztanyja), Medgyessy Gábor és Erzsébet, akik külföldet jártak, nyelvet tanultak a XIX. sz. közepén. Gábor pl. lakatosinasként bejárta Ausztriát, Franciaországot, s megtekintette az 1867-es párizsi világkiállítást is. Sokat tanult kereszt1 Forgatókönyvet és a „Vezető"-t írta, az 1980. október 26-án megnyílt kiállítást rendezte Sz. Kürti Katalin. 2 László Gyula 1956-os és 1968-as monográfiája után 1981-ben jelenteti meg a Képzőművészeti Alapnál nagy Medgyessy albumát. A „Medgyessy és Debrecen" с könyv írója Sz. Kürti Katalin (Debrecen, 1981). Az ünnepségekről tudósít a Hajdú-bihari Napló több száma (1980. októbertől) és a Művészet 1980. decemberi száma. 3 Rabinovszky Máriusz írása az Ars Una 1923—24. 1. évf.-ban jelent meg. Medgyessy „önportré betűkkel" című írása hozzáférhető az „Életemről, művészetről" c. kötetben (Bp. 1960). Ugyanitt olvasható Móricz: „Közös ifjúság kötelez" című cikke. 353