A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc ijfúkora, pályakezdése

apjától, Papp Ferenc városi főjegyzőtől is. Édesapja, id. Medgyessy Ferenc pénzügyi tanácsos zenélt és fiait is tanította hegedülni. Ferenc otthonról hortobágyi nótacsokrokat hozott, s ezek címeit kis kockás füzetben őrizte egész életén át, de érzékeny volt a komolyzene iránt is, ezt bizonyítja Kodályról, Bartókról való vélekedése. Évtizedeken át őrzött dallamokat, amelyeket kisdiákként hallott a Kollégiumban. Máriának írja Balatonfüredről, zenehallgatás után: „Szép volt, különösen egy Verdi-darab, utánanézek mi a címe. Kisdiák koromban hallgattam a nagy Kollégium ablakain át. Ügy megragadt, hogy kis segítséggel elfütyülhetném.'"

1 Képzőművészeti emlékei közül elsősorban a kollégium főhomlokzatán levő, Franck Lőrincz-íéle (1816-ban faragott) ún. „Minerva" fejek hatását említi. 1943ban így vall: „gyermekkorom óta áhítattal néztem ezekre a szép, komor lapidáris, széles vonású fejekre. Később pedig, ahogy szobrász lettem, az a sejtelmességük vonzott, mi minden érdekesség rejtőzhet a vastag réteggé vált meszelések alatt." Soha nem szerette azonban a kollégiumban levő, Huszár Adolf-féle Petőfi szobrot! A Nagytemplom, a Nagykollégium „nagy műgonddal épített, hazánkban egyedülállóan szép, harmonikus, klasszikus homlokzata" számára örök életre meghatározó vizuális élmény volt. Előtte a szép emlékkert, Marschalkó János: Haldokló oroszlán с honvéd-emlékművével, távolabb a híres Izsó Miklós-féle Csokonai bronzszobor. Hihetetlen, de egyetlen sorban sem emlékszik meg soha erről a kiemelkedő remekműről, de bizonyára hatással volt rá. Visszaemlékezéseiben Jankó János menyecske rajzai hatását idézi, amelyeket kalendáriumokban láthatott.

5 Eredeti festmények is voltak azonban közvetlen környezetében, a Bethlen utca 33. sz. alatti családi ház falán: Orlay Petrich Soma két olajképe, amely szépanyját és keresztapját, Papp Ferencet ábrázolta. A nagyapját, Medgyessy Gábort megörökítő pasztellkép a XIX. sz. elejéről származik, valószínűleg Kiss Sámuel festménye.

0 Fodor nagyapja olajképet Krisztiáni Alajos rajztanár készítette. Látott ezenkívül rajzokat, képeket unokatestvérétől, Gulyás Károly rajztanártól, de azok hatástalanok voltak rá. Első rajzait azonban mégiscsak az ő segítségével készítette (pl. „Phaeton bukása" с gúnyrajzát). A nagy család harmadik művésszé lett tagja, Haranghy Jenő (1894—1954) szerencsésebb sorsú volt Gulyásnál. Ismerte Tóth András szobrászt, részt is vett a szabadságszobor 1902-es avatásán, neki, ifjúnak is ugyanaz volt a véleménye, mint a többi jóízlésű debreceninek: kismesternek tartotta Tóth Árpád édesapját és egyetértett a „Vas Zsuzsi" elmozdításával.

7 1899-ben, érettségi után, szülői ráhatásra, jobb ötlet híján orvosi egyetemre jelentkezett, s meg is kezdte tanulmányait 1899 őszén Budapesten. Egyetemi évei alatt érlelődött meg benne, hogy sorsa elválaszthatatlan a művészettől. Tárlatról tárlatra, múzeumról múzeumra járt, s a hatást így foglalta össze 1905-ben: „Ügy harmad-negyedéves koromban kezdtem ébredezni rá, hogy az tulajdonképpen milyen véghetetlen nagy és szép, és hogy mennyire érdemes az embernek az életét arra szentelni, s ami pedig legtöbb ember előtt örökre bezárt könyv marad, én megszerettem úgy, hogy hirtelen eltörpült előttem minden a világon? az orvosi pályával együtt." 4 A családra vonatkozó adatok, dokumentumok, az életmű adatai, Medgyessy levelei, így e közölt, 1956-os levél is az Országos Széchenyi Könyvtár 25-ös fondjában található. E forrást messzemenően felhasználta a „Medgyessy és Debrecen" с kiadvány, ld. az ott közölt jelzeteket! 5 Ld. az „Életemről, művészetről" vonatkozó írásait, pl. a „Műemlékrombolás Debrecenben" с cikkét, valamint Kardos Pál riportját a „Debreceni Független Űjság'

r 1930. május 22-i sz. 13. 6 E festmények jórésze szerepelt a Déri Múzeumban rendezett 1938-as Régi debreceni portrék с kiállításon. A háborúban eltűnt, elpusztult festményekről Sőregi János naplója emlékezik meg: MS. 13/39 sz. (Egyetemi Könyvtár, Debrecen.) 7 Kaplonyi Györgynek tett nyilatkozata hozzáférhető a „Debreceni ércemberek, márvány névtáblák" с kötetben (Debrecen, 1941), 119. 354