A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Szücs Ernő: A Gazdák Sütődéje Rt. 1911–1944 között

A ránk maradt Balesetelhárítási Felügyelőségi iratok módot adnak számunkra e hullámzó alkalmazás végigkövetésére. Ezekből a dokumentumokból kitűnik, 1912-ben összesen 21 fővel kezdte meg termelését az üzem. Szembetűnő azonban a szakmunkások alacsony és a szolgák (segéderő) magas száma. Ez valószínűleg csak a nyilvántartás pontatlanságával magyarázható, mert a kimutatások szerint 1922-ig egyáltalán nincsenek feltüntetve a kocsisok, a tanoncok és csak ritkán a művezetők száma, holott ilyenek mindig dolgoztak az üzemben. Az előzőekhez hasonlóan szintén pontatlanságra mutat az 1929—1937 közötti időszakból a kocsisok, ügynökök és a művezető rovatok számadatainak hiánya, s erre csupán részben nyújt magyarázatot az 1934 utáni állapot, amikor is Galamb Ferenc egyidejűleg ellátta az üzemigazgatói és a művezetői feladatot is.

55 Sok más vonatkozásban azonban ezen adatok segítségével kellő képet alkothatunk az üzemről. A felszabadulás előtti időszak „férfi—nő együtt", tehát az összesen rovat 11 és 46 határértékei jelzik számunkra az üzem kapacitás-kihasználtságának óriási ingadozását. Jól érzékelhető az is, hogy a kezdő éveket követően egy jobb szerves összetétel alakul ki a kenyérgyárban, mert a szakmunkások aránya az 1912-es 35%-ról 1915 utántól 55—68%-ra emelkedik. Az első világháború után ugyan ideiglenesen néhány évig újra visszaesés van a szakmunkások arányában, de a későbbiekben ez az arány még jobb is lesz, kivált ha hozzászámítjuk a szakmában már részismeretekkel rendelkező tanoncokat is. Az utóbbiakról szólva meg kell állapítanunk, szembetűnő az üzemen belüli nagy százalékuk. Pl. 1929ben az összes dolgozók 40%-a, de mondhatni minden évben elérik a fizikai dolgozók 20%-át. Kétségtelen, hogy a Gazdák Sütödéje ezzel nem állt egyedül a szakmán belül, mert a kisműhelyek tulajdonosai is szívesebben alkalmaztak tanoncokat — főképpen II. és III. éves inasokat — abból a megfontolásból, hogy ezeknek kevesebb bért kell fizetniük, mint a már felszabadult segédeknek. Ezzel ellentétben a gazdasági világválság idején, amikor nagy volt a munkaerő-kínálat és a béreket le lehetett szorítani, akkor ez az arány módosult, és jóval kevesebb tanconcot alkalmaztak. Az általunk elmondottakat bizonyítják az első világháborút követő évek adatai 1926-ig, illetve az 1929—1934 közötti tényszámok, amikor is a tanoncok aránya 8—15%-ra csökkent. A vállalat azért is törekedett nagyszámú inas tartására, hogy saját maga képezze ki jövendőbeli szakmunkásait. Mert így azok már tanoncidejükben megismerkedtek a gépek kezelésével, míg a kisműhelyben szakmát tanultakat arra külön ki kellett volna oktatni. Tulajdonképpen az olcsó munkaerő-biztosítás volt az oka az első világháború alatt igénybe vett sok hadifogolynak is, akiket a hadbavonultak helyére alkalmaztak. Számuk 1 : 5 arányú változást tükröz (6—30), de az ugyanabban az évben összes foglalkoztatottaknak mindig 50—7(r/o-át alkották. Koronként •*— háborús időszakok, tésztagyártás idején — az üzem elég magas számú nőt is alkalmazott. Velük részben a hiányzó férfi munkaerőt pótolták, részben olyan munkát végeztettek, amire alkalmasabbaknak bizonyultak, mint a férfiak. A dolgozók béren kívüli juttatásokat is kaptak a gyártól, mint pl. étkezést a munkaidő alatt, naponként kenyeret a készáruból, szállást a tanoncoknak. Ezeket azonban szakmán belüli szokásokként a kisműhelyekben is megadták, s alapvetően olyan bérkiegészítésként tartották számon, ami feltétlenül hozzátartozik a készpénz fizetéshez. A Gazdák Sütödéjében a béren kívüli juttatások közül az előző kettővel általában elégedettek voltak a dolgozók, de a tanoncok szállásával kapcsolatban rengeteg probléma mutatkozott. 1917-ben pl. az inasok egy hálóban aludtak a hadifoglyokkal. 1919-re lakhatatlanná lett a tanoncháló, ezért a műhelyben aludhattak csak. 1936-ban pedig a pincében helyezték el az inasok hálóhelyét, majd ennek kifogásolása után közvetlenül az istálló mellett. Mint láttuk, a cég nem oldotta meg az inasok emberhez méltó elhelyezését, de szívesen adott számukra szállást. A vállalatnak ugyanis érdeke volt az inasok 55 Uo. 342