A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Szücs Ernő: A Gazdák Sütődéje Rt. 1911–1944 között

Ekkor volt az üzemben: 1 db 3-as gőzkemence 1 db 1 HP elektromotor a zsemlemorzsa6 db faüzemű kemence darálóhoz 1 db dagasztógép 4 csészével 1 db körfűrész 1 db 4 HP elektromotor 1 db 4 HP elektromotor a körfűrészhez dagasztógéphez 1 db levestésztagyúró gép 1 db lisztszitáló 1 db 2 HP elektromotor 1 db 1 HP elektromotor a levestésztagyúró géphez a lisztszitálóhoz 1 db levestésztaprés 2 db kiflifeladó gép 1 db 2 HP elektromotor 2 db süteményprés a levestészta présgéphez 1 db zsemlemorzsadaráló 1 db burgonyazúzó Ezek a gépek jórészt a 3000 légköbmétert magábafoglaló emeletes gyárépületben voltak. A földszinten külön műhelyben dolgozták fel a kenyér és finomárut. A dagasztó részlegeken túl ugyancsak a földszinten nyert elhelyezést a sütőműhely, a mázsáló, a raktár és az iroda. A pincében három — időszakonként más-más célt szolgáló — helyiségen kívül volt 1936 utántól a személyzeti fürdő. Az épület emeleti részén alakították ki az ügyvezető-igazgató négyszobás, parkettázott illetménylakását, de ugyanezen a szinten, a sütőműhely feletti részen helyezték el a tésztaszárítót, valamint a liszt és kenyérraktárt is. Ez az épület 1911-ben az üzem alapításakor készült el, s jelentősebb felújítása, bővítése csak az 1935—1936-ban végzett renováláskor történt meg. így szól erről az 1935. évi üzletévi jelentés: „Atrenovált műhely helyiségek, kényelmes raktárak, a személyzet elhelyezésére szolgáló helyiségek, továbbá istállók, kocsiszín, fuvarpark és állatállományunk nagyobbmérvű renoválása és kicserélése folytán ma már biztosítva van a higénikus termelésnek a lehetősége.. ,"

39 A főépülettől elkülönítve, a telek északi sarkára, a Böszörményi utcai frontra építették fel szintén még 1911-ben a 88 m

2 alapterületet elfoglaló földszintes házat. Ebben két üzlethelyiség, raktár, s az alkalmazottak ellátását szolgáló konyha és kamra nyert elhelyezést. Ezt az épületet is 1936-ban újították fel. A gyártelepen a Sinay Miklós utcai fronton volt még egy 2 szoba, konyhás illetmény lak ás az üzemvezető számára, egy elég nagy udvari épület (232 m

3

) raktár céljaira, egy istálló (231 m

3

), valamint több deszkaszín is, amelyekben a kemencék fűtéséhez szükséges fát tárolták.

40 Ezekben az épületekben folyt a termelő munka, illetve annak előkészítése. A munkaidő az 1910-es években délután 4 órakor vette kezdetét és a — tésztakelések megvárása miatt — közbeiktatott rövid pihenőkkel hajnali 4 óráig, tehát 12 órán keresztül tartott. A sütőipari munkások nagyon szívós harcára és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet döntésére — amit a magát elismertetni akaró Horthy-rendszer kénytelen volt 1923-ban törvénybe iktatni — volt szükség, hogy a munkaidőbeosztás megváltozzon. Ettől kezdve a város nem minden műhelyében, de a Gazdák Sütődéjében többé-kevésbé rendszeresen este 20—21 óra között egy-két munkás igénybevételével megkezdődött a kovászkészítés. A dolgozók zöme azonban éjjel 3 órakor állt munkába, mert ekkor vette kezdetét a dagasztás. A többi feldolgozó, előállító munka 4 órakor indult, s déli 12 órára fejeződött be. Ha pedig a munkamenetet követjük végig, látnunk kell annak embernyomorító hatását. Kemencénként 2,5—3 q fát kellett felvágni, behordani. Ezzel egyidejűleg kiporolni a liszteszsákokat, az így visszanyert láblisztet összeseperni, kiszitálni belőle a staublisztet (vetésnél a sütőlapátra szórták). Levakarni, kimosni a dagasztógépet és csészéket. Behordani és kiszitálni a tésztához való 38 HBmL XXVII. BFI. 202. 20. 39 HBmL VII. Cégbírósági iratok 2/d. 89. 40 Uo. 335