A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Szücs Ernő: A Gazdák Sütődéje Rt. 1911–1944 között

kat is előidéztek. A hadseregnek a frontok ellátása érdekében szüksége volt a tábori pékségek felállítására. Ezek működtetéséhez nagyszámú sütő szakipari munkást hívtak be katonának. így mindkét háború alatt a Gazdák Sütődéjének sok alkalmazottja teljesített katonai szolgálatot. Helyükre gyakran kevesebb gyakorlattal rendelkező munkásokat, vagy mint az első világháború idején hadifoglyokat kellett beállítani. Így dolgozott az üzemben 1916-ban 30, 1917-ben 6, 1918-ban 14 hadifogoly, akiknek kosztolásáról, de szállás helyéről is az üzemnek kellett gondoskodni. Míg ez a megoldás ilyen kötelezettségek mellett is kedvező volt az üzemnek, mert egy hadifogoly munkaereje lényegesen kevesebbe került, mint egy civil szakmunkás alkalmazása, addig a második világháború idején a kérdés más formájú megoldása miatt a katonai behívások jóval kedvezőtlenebbül hatottak a kenyérgyárra. A behívások rendszerint a javakorbeli munkásokat vitte el az üzemből. Az ott maradt idős vagy még a katonai kort el nem ért fiatal munkásoknak — akiknek teljesítménye gyengébb volt a katonai szolgálatra kötelezetteknél — a háborús körülmények miatt magasabban megállapított bért kellett fizetni. Az üzem növekvő munkabér-kiadása mellett — miközben az anyaghiány miatt a termelés csökkent ez pedig nyilvánvalóan kihatott a rentabilitásra — emelkedtek az anyagárak is (fa, liszt, stb.), s mivel bevezetésre került néhány addig nem alkalmazott szociális juttatás is (pl. fizetéses szabadság), a vállalat jövedelmezősége erősen visszaesett. 1943-ban ugyan valamelyest módosult a helyzet. Az év egy bizonyos szakaszában ismét lehetőség nyílt sütemények készítésére, a nagy katonai rendelések miatt az üzem két műszakra tért át, de az alapanyagok magas beszerzési ára és az egyéb működtetési költségek együttes összegéhez viszonyítva a hatóságilag limitált értékesítési ár alacsony, s ez természetszerűleg maga után vonta a vállalati nyereség csökkenését. Megállapítható, hogy az üzem termelése a piac függvényeként, vagy a körülmények alakulása miatt, igen hullámzó volt. A kezdő évek színvonalát az első világháború 1916-ig némileg megemelte, majd nagy visszaesés következett be, A húszas évek első felében a több éven át tartó liszthiány, a lakosság életszínvonalában való romlás a termelés nagyon lassú javulását tette csak lehetővé. Így az üzem a háború előtti termelését csak 1925-re érte el. Az ezután bekövetkező szanálási válság miatt újabb hanyatlás következett be. Az előállítás menynyiségileg lényegileg 1934-ig — a gazdasági világválság végéig — nem emelkedett. Ettől kezdve 1939-ig fokozatos fejlődés tapasztalható. Az ekkor beállt szintet azután sikerült 1942-ig tartani. A fogyasztói megszorítások azonban ismét visszaesést idéztek elő, amin csak némileg módosított az 1943-as, előzőekben már leírt változás. Ez utóbbi évben egyébként naponként 40 q kenyeret és 10 000 db süteményt készített az üzem.

37 A Gazdák Sütődéjében a gyártási eljárás vegyesen gépi és kézi volt. Egyes munkák elvégzésére már a kezdő üzemben is használtak villanymotorokat. Ezek száma 1918-ig négyre emelkedett, s összteljesítményük 12 lóerő volt. A román megszállást követően a gyár felszereltségéről szóló kimutatások csupán két elektromotorról tesznek említést, s újabb technikai fejlesztésre e téren csak 1927-ben kerül sor. A második világháború végéig az eletkromotorok száma hatra emelkedik, de ezek összteljesítménye alig haladja meg az 1918-as szintet, mert együttesen 14 lóerőt képviselnek. Az üzem eredetileg 6 db fatüzelésű kemencével indult. Ehhez a későbbbiekben egy hármas gőzkemencét is építettek. A Gazdák Sütődéje technikai felszereltség szempontjából a szakmán belül a felszabadulás előtti Debrecen egyik legfejlettebb üzemének volt tekinthető. Így feltétlenül érdemlegesnek tartjuk az üzem 1945-ből ránkmaradt gépi felszereltségi kimutatását közölni. 37 Szűcs i. m. 26. 334