A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Szücs Ernő: A Gazdák Sütődéje Rt. 1911–1944 között

a teljesség igénye nélküli példáinkból megállapítható az, hogy nem egyszerűen a lakosság száma nőtt meg rohamosan Debrecenben, hanem kiváltképpen gyorsan emelkedett a munkások, közalkalmazottak, tisztviselők száma, akik már nem rendelkeztek földtulajdonnal. Ezek az elemek pedig — szemben az önellátásra törekvő parasztgazdákkal, akiknél még ebben az időben is szégyennek számított a kenyeret piacon vagy üzletben beszerezni —, témánk szempontjából mint a sütőipar termékeinek vásárlói jelentkeztek. Nem véletlenszerű tehát a kenyérgyárak 1910-et követő alapítása. Az ilyen nemű gyárak részvénytársasági formában jöttek létre. A Korona Gőzkenyérgyár ugyan eredetileg Kupfer Jenő kereskedő önálló vállalkozásaként indult, de 1916-tól ez az üzem is részvénytársaság lett. A másik két gyár a „Gazdák Sütődéje Rt" és a „Debreceni Kenyérgyár Rt" már eleve társulásként kezdett. Ennek okát abban láthatjuk, hogy az alapításhoz szükséges 60 000—100 000 korona csak tőkeegyesítéssel volt biztosítható. Ilyen összeg előteremtésére, felhalmozására még nem értek meg a feltételek a szakmán belül, vagyis a gyárak nem a szakmából egy szerves fejlődés révén létrejött üzemek voltak. A kenyérgyárak alapítói tehát nem pékiparosok, hanem földbirtokosok, kereskedők, szabadfoglalkozásúak voltak (gyógyszerész, ügyvéd stb.). Míg a földbirtokosok saját gabonaterméseik lehetséges leginkább végtermékként való eladására törekedtek, addig az utóbbi két csoport tagjai felhalmozódott tőkéjük kedvezőnek látszó befektetésére törekedtek e gyárak alapításával. A három gyár különböző utat járt be, de indulásuknál közös problémájuk volt, hogy 1911-ben megtört a gyors gazdasági fellendülés, s 1912-re kiteljesedett az első világháború előtti válság, s a vevőkör leszűkült. A kezdés nehézségeivel amúgy is küszködő vállalkozások közül a Debreceni Kenyérgyár Rt még a háború előtt megszűnt. A megmaradt két gyár jellegű vállalkozás is sok megpróbáltatást élt meg, s a nagy gazdasági világválság után, 1933-at követően a Korona Gőzkenyérgyár is beszüntette termelését. Egyedül a Gazdák Sütődéje üzemelt folyamatosan az államosításig, de az is — mint látni fogjuk — lényegbe vágó tulajdonosi és vezetési változások után maradt életben.

10 A kisipari műhelyek és a gyárak harcának végeredményét látva könnyen ragadtathatnánk egy olyan következtetés levonására magunkat, hogy — hasonlóan a sütőnők és pékek konkurrencia-küzdelméhez — ez esetben is a műhelyek győztek. Ezt a megállapítást segítené elő, hogy még az önálló mesterek száma a két világháború közötti időszakban is duplázódik, addig a kenyérgyárak közül csupán egy bírja ki a versenyt. Csakhogy ez a küzdelem változó eredménnyel folyt. Az 1910 után alakult kenyérgyárak gőz- vagy villanyerőre rendezkedtek be. Hat-hét-kilenc kemencével dolgoztak, s a munkafolyamat nagy részét már kezdetben is gépesítették (dagasztás, tésztafeladók, kiflisodrók).

11 Elhódították a pékektől az ún. nagyfogyasztókat (közületek, klinikák, vendéglők, kávéházak stb.). A gyárak diktálta verseny arra kényszerítette a műhely tulajdonosokat, hogy ők is gépesítsék a legnehezebb munkákat.

12 Közülük azonban komolyabb veszélyt — néhány rendkívüli időszakot leszámítva (pl. boletta) — a gyárakra csak néhány nagyobb műhely jelentett, mint pl. Marx János (Piac utca 44. sz.), ifj. Schneider János (Nyíl u. 77. sz.), Kürty András (Vár u. 6. sz.), Galamb Ferenc (Vörösmarty u. 2. sz.) péksége, mert ezek a vállalatok szintén 4—7 kemencével rendelkeztek, alkalmazottaik száma is közelítették a gyárakét (7—19 fő), s gyakran a terítésben (készáru kihordásban) is méltó versenytársaknak bizonyultak. A mesterek többsége azonban csupán 1—2 kemencével, s néhány alio Uo. 23—28. 11 Tésztafeladó gépek tulajdonképpen a kelttésztát megfelelő méretre vágták, majd formázták. 12 Nyilvánvaló ugyan, a kisműhelyek technikai fejlesztésének más okai is voltak (háziipar legyőzése, rentabilitás, az éjszakai munkának az 1923. évi XV. te. általi szabályozása, a készáru minél előbbi szállíthatósága a viszonteladóknak stb.). 322 *