A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Szücs Ernő: A Gazdák Sütődéje Rt. 1911–1944 között

kalmazottal rendelkezett, vagy csak a családtagok segítségére számíthatott. Hogy milyen differenciák mutatkoztak a pékek között, erre jó példa, hogy ifj Schneider János 1940-ben 1869,60 pengő, Marx János 1060,— pengő ipartestületi hozzájárulást fizetett, addig ugyanebben az évben Varczeka Róbert 2,50, Szalay Gyula pedig 5,— pengőt fizetett hasonló címen. (A hozzájárulás mértékét pedig az üzleti forgalom alapján határozták meg.) Jellemző az is, hogy szintén 1940-ben az első három hozzájárulási kategóriába 39 mestert soroltak, míg a három felső kategóriába csupán 11 mester került.

13 így a pékek jelentős része a kertségekbe szorult, a belvárosi nagyobb lehetőségektől elzáródott, s a kertségek szerény anyagi lehetőségeivel rendelkező proletárjainak vásárlóerőire számíthatott csak. Következésképpen a pék mesterek 50—80 fős csoportja korántsem jelentett a gyárnak egy egységesen fellépő, stabil erőkből álló ellentábort. Másrészt az önálló műhelyek nagyszámának kialakulásában annak is szerepe volt, hogy a szakmában mindig sok volt a munkanélküli, ami felfokozta a létbizonytalanságot. Ezért, akiknek csak módjában állt (pl. házasságkötéssel szerzett hozomány stb.) a segédek közül lehető leghamarabb igyekezett saját műhelyt nyitni, még ha egy kemencével, idegen munkaerő beállítása nélkül és a külvárosban is. Végül az sem a pékek egyoldalú győzelmét mutatta a gyárak felett, hogy mint már utaltunk rá — közülük jónéhányan megközelítették a gyárak termelési színvonalát, tehát tulajdonképpen maguk is majdnem gyárral rendelkező, ún. „nagyműhelyek" lettek.

14 Ez a szakmán belüli szerves fejlődésnek minősíthető változás egyébként — mint már írtuk az előzőekben — 1910 előtt nem, csupán a két világháború közötti időszakban tapasztalható. II. Gazdák Sütődéje Rt Alapítás A részvénytársasági formában létrejövő vállalat alakuló közgyűlése 1911. december 2-án volt. Ezen 13 részvényes vett részt, akik együttesen 728 darab előre lejegyzett részvényt képviseltek.

15 A jelenlévők elhatározták, hogy a társulatot 80 ezer korona alaptőkével (800 db 100 koronás) hozzák létre. Az alakuló közgyűlés időpontjára a tervezett alaptőke 40%-át már letétbe is helyezték az Alföldi Takarékpénztárnál. A tőkeerőt tekintve meg kell jegyeznünk, hogy a korabeli Debrecen részvénytársasági formában működő gyárai között — amelyek között egy millió koronát meghaladó alapítások is voltak — rendkívül alacsonynak tűnik az erre szánt összeg. Igaz, hogy a szakmán belül hasonló nagyságrendű vállalkozás még nem volt ekkor a városban, s az alapítók — mint szakmán kívüliek — nem rendelkeztek kellő tájékozottsággal egy ilyen nemű vállalat létrehozásához. A tájékozatlanság azonban a későbbiekben megbosszulta magát, mert az alacsonyan megállapított alaptőke bénító hatása évekig érezhető volt a vállalati forgótőke hiányában. A megalakulás kinyilvánítása után a jelenlévők megfogalmazták a vállalat célját is: „...Debrecenben egészséges kenyeret és süteményeket gyártó ipari 13 HBmL IX. Kereskedelmi és Iparkamara iratai 201/e 20—37. és HBmL XXVII. 202. 10. Balesetelhárítási Felügyelőség iratai (továbbiakban '= BFI) 21. Megyei Cégbíróság nyilvántartása (továbbiakban = MC) Egyéni cégek IV. 231. és 249. old., Debrecen sz. kir. város és Hajdú vármegye (Szerk.: Csobán Endre, Bp. 1940. Továbbiakban = Vármegyei szociográfiák) XII/76. és 140. old. 14 Szűcs i. m. 20—21. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy mint az előzőekben utaltunk rá, 1910-ben még nem volt érett a helyzet arra, hogy a kenyérgyárak a szakmából nőjenenk ki, de másfél-két évtized múlva már kialakultak a „nagyműhelyek", s ezek a szakmából szerves fejlődés révén jöttek létre. 15 HBmL Cégbírósági iratok VII. 2/d. 73. és MC Társaságok IV. 99. 323