A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Nyakas László: Könyves Tóth Mihály ismeretlen olmützki levele

К. Tóth Mihály atyja pedig, sőt nagyatyja is — bár nemességet kaptak Rákóczy Zsigmond erdélyi fejedelemtől — egyszerű könyvkötő volt.

35 Arról, hogy mi indította Karolinát a K. Tóthnak küldött levél megírására, biztosat nem tudunk. Lehet, hogy a viszontszerelem, a részvét, a honleányi kötelesség, vagy a hivő nő érzelmei adtak neki ehhez erőt és bátorságot. A levél utolsó soraiból: „Fogadd örök tiszteletemet és kézcsókjaimat barátodtól és nem lelkipásztorodtól", az tűnik ki, hogy a Karolina levelét K. Tóth Mihály hidegnek, hivatalosnak találta, s úgy érezte, nem a férfinak, hanem a papnak szól. Ezt bizonyítja az alábbi kitétel is: „Leveled lelkes és lelkesítő, csak hideg".

36 K. Tóth Mihály levele azonban nem merül ki a szerelmi vallomásban, Karolinával kapcsolatos érzelmeinek nyílt bevallásában. Ez a vallomás mintegy keretként öleli közre K. Tóthnak az -olmützi börtönéletről való beszámolóját, ami számunkra az előbbinél sokkal értékesebb, s a dagályos, cikornyás stílus is ezeknél a beszámolóknál meglepően leegyszerűsödik. Levelében börtönlakó társait így mutatja be: „Sokan vannak hitvány emberek jellem, és politikai érettség nélkül." E szerint az olmützi börtönben szép számmal lehettek az emberiség salakjaiból: tolvajok, rablók, rablógyilkosok, akikkel való együttlét a K. Tóth Mihály és hozzá hasonló jellemek számára külön szenvedést jelentett a világtól való elzártságon kívül. „Az, akit közülünk embernek lehet nevezni — írja egy helyen — rendszeres elfoglaltságokra szenteli fogsága éveit, s mindenki a maga szaktudásában képezi magát", de „vannak sokan, akik semmit sem tesznek, csak káromkodnak, veszekednek, spíonkodnak, árulkodnak. 73 fogolytársam közül apró kézimunkát tévő egyén csak kevés találtatik. Hat fur, farag, négy skatulyákat csinál. Fából faragó csak tavasz óta van köztünk, egy cseh. Ez csinál karpereceket, brostüket is."

37 Mindezek azt bizonyítják, hogy a foglyokat rabtartóik nem dolgoztatták, mindegyikre, saját magára bízták, mivel üsse agyon fogsága idejét. Van is erre utalás egy debreceni lapban: „Miután a fogoly testileg nem dolgozhatott — nyilván közösségi, kötelező munkát nem végezhetett — a szellemi erő annál nagyobb mértékben fokozódott."

38 K. Tóth Mihályt főleg az írás, az olvasás, tanulás foglalkoztatta. Nagy gonddal fordított Maculay essay-ből, majd Gibbon híres történeti művéből, mely a római birodalom hanyatlásának okait tárgyalja. Ennek köteteit a debreceni főiskola könyvtárából hozatta el. A fordítás munkájában a tudós premontrei kanonok: Laki Döme volt segítségére, kivel a legjobb baráti kapcsolatot tartotta fenn.

39 Ezek szerint a fogságban elmosódtak a felekezeti válaszfalak. K. Tóth Mihály felül tudott emelkedni a felekezeti korlátokon, s elsősorban az embert nézte, a jellemet. Linát is megkérdezte levelében: olvasta-e már Eötvös legújabb munkáját a XIX. szd. uralkodó eszméiről, de hozzátette: „Nem osztozom mindenütt az ő véleményében. De nem is Írhatott ő ugy, mint akart, a mint kellett volna." Olvasott is hát, de úgy, hogy az olvasott mű eszméit mérlegre téve, nem tette magáévá, ha annak helyességében kételkedett. Ugyanakkor világosan látta az írói szabadság korlátozását is. Űj oldaláról mutatják meg K. Tóth Mihályt a szocializmusról, a nemzetiségi kérdésről, a fajgyűlöletről való megnyilatkozásai. Levelének 4. oldalán ezt kérdezi Karolinától: „Jut-é eszedbe, midőn nálatok a szociális élet fonákságairól beszélgettünk?", majd így folytatja: „A szocializmus igéi közzül soknak kell testté válniuk, s az összes emberfajnak társadalmi életphasisai jönnek változat alá."

40 K. Tóth Mihályt tehát már régebben foglalkoz35 K. Tóth Kálmán cikke, Debrecen, 1895. febr. 4. 36 L.: a levél 16. oldalán. 37 L.: a levél 4. és 6. old. 38 Debrecen, 1895. febr. 4. 39 L.: a levél 6. old. és Keszi Hajdú Lajos: „K. Tóth Mihály emlékezete" Kisújszállás, 1895. febr. 6. 40 L.: a levél 2. és 8. old. 311