A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Román Márta: Könyves Tóth Mihály emlékek a Déri Múzeumban

A „verespántlikás" zászlóaljtól kanyarodjunk mostmár vissza a közölt levélhez, és a már előzőekben említett Barsi József emlékirathoz. Bár a rabtárs részletesen leírja a debreceniek látogatását, de az úrvacsorázást meg sem említi, így joggal felvetődhet a kérdés, hogy vajon nem csak a papját szerető és tisztelő debreceni nép körében élő hagyomány-e a börtönben veló úrvacsorázás, melyet — a debreceni polgárok emlékezetében élve és továbbadva — a XX. század elejének életrajzírói, kutatói is átvettek és a hallottakhoz hűen leírtak? Nemmel kell válaszolnunk, ha figyelembe vesszük egyrészt Könyves Tóth Mihály levelének tartalmát és utalását, másrészt azt a tényezőt, amit maga Barsi József is az olvasó figyelmébe ajánl; „Minthogy adataimnak egyetlen forrása emlékező tehetségem, s az 1854-ik év óta épen harminczharmadik év telt el, midőn e sorokat papírra vetem, bizony magam is csodálnám, ha akár a nevekben, akár az időszámításban sikerült volna minden tévedést elkerülnöm."

11 Valóban, az egyetlen név, melyet megemlít a látogatók közül Király Jankáé, aki Könyves Tóth Mihály mostohalánya volt, s az író szerint szépsége és kedvessége olyan megható volt, hogy harminc év után is emlékezik rá.

12 Ide kívánkozik még egy leírás, mely szintén a debreceniek látogatásával ioglalkozik, de érdekes módon — bár az úrvacsoraosztást ez is említi — más a helyszín, mások a szereplők és más a látogatás indíttatása is. „S mit tesz Szohoszlai, hogy az ő kedvencének papi állását fogsága után is biztosítsa? Előkerestet két nyocvan esztendős vén asszonyt, kik talán Debrecen határán soha túl nem voltak, s lelkükre beszél, hogy menjenek Csehországba, Josefstadtba, s ott vegyék rabpapjuk kezéből az úr végvacsoráját. Az öreg asszonyok erre elutaznak, s kérik a várparancsnokot, engedné meg nekik hogy az élet véghatárán még egyszer láthassák egykori kedves papjukat s kezeiből vehessék a szent jegyeket. A várparancsnok az eset miatt kérdést intéz Bécsbe, s az öreg asszonyok kérelme felsőbb engedelemmel teljesíttetik."

13 Valószínű, hogy ez az utóbbi leírás a téves, legalábbis ami a látogatók személyét illeti. Hiszen Könyves Tóth Mihály levele nem „két öregasszonyhoz" szól, hanem elsősorban Bánki Istvánhoz, és azután feleségéhez, valamint Kemecsei Ferencné nevű asszonyhoz. Dehát ~vajon kik voltak valójában a látogatók? Különösen indokoltnak látszik ez a kérdés, ha meg akarjuk keresni a levél egyéb debreceni vonatkozásait is, s ez esetben feltétlenül foglalkoznunk kell Bánki István személyével egy keveset. A Déri Múzeum Általános Történelmi Dokumentációs Gyűjteményének leltárkönyvében a levél mellett található Zoltai Lajos leltárkönyvi bejegyzése, mellyel alapos képet fest a címzettről, s ugyanakkor említést tesz még a levél másik címzettjéről is, Kemecsei Ferencnéről. így szól a leírás: „Bánki István hentes és igen népszerű bormérő volt Debreczenben. Kis, ódon emeletes házában lévő korcsmáját (ma Kossuth u. 7. sz. a.) diákok, polgárok és orsz. nevű férfiak sűrűn látogatták. Az öreg úr maga magas termetű, ezüst sarkantyús-gombos, tipikus arczú magyar ember volt. Szép lányai is híresek. Kemecseyné népszerű hurkacsináló asszony volt."

14 S hogy még teljesebb legyen a kép Bánki Istvánról, a Déri Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében ráakadunk egy szoborra, mely nem csak idevonatkozóan érdekes számunkra — hiszen a címzett Bánki István gipsz mellszobra —, hanem a maga „szobrászattörténeti" értéke is megvan. Kéli Barsi i. m. 348. 12 Király Janka Könyves Tóth Mihály feleségének, Medgyessy Eszternek első házasságából származó lánya volt, 1830-ban született. Sámi Lászlónak, a kolozsvári református kollégium történelem tanárának felesége lett, s álnéven — „Amica" — korának egyik kedvelt költőnője volt. Regényfordításai jelentek meg a Budapesti Hírlapban, és önálló kötetekben is. (Gulyás Pál: Magyar írói álnév lexikon, Bp. 1978. 46.) 13 Hőké Lajos: Könyves Tóth Mihály, a debreceni superintendens, Fővárosi Lapok, 8. évf. (1871.) 68. sz. 311. 14 Déri Múzeum, Altalános Történeti Dokumentációs Gyűjtemény leltárkönyve, 1936/ 247. leltári szám alatt. 289