A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Román Márta: Könyves Tóth Mihály emlékek a Déri Múzeumban

szítője ugyanis egy Oláh György nevű múltszázadi debreceni szobrász. Oláh. Györgyről a képzőművészeti ismereteink ma még nagyon hiányosak. Feltehetően debreceni születésű volt, és egy — a Déri Múzeum Általános Történelmi Dokumentációs Gyűjteményében őrzött — fénykép arra utal, hogy a debreceni kollégiumban érettségizett 1870-ben. A Déri Múzeumban ez az egyetlen szobra van, s máshol sem tudunk egyéb alkotásáról. Dosnyai Károly, az első debreceni szobrász után tartják számon. A szobor képét ez okból is érdemesnek tartjuk közölni. Itt áll tehát előttünk Bánki István, akihez Könyves Tóth Mihály levelét címezte, de hogy rajta keresztül több emberhez is akart szólni — nem csak az Olmützbe ellátogatóhoz, hanem Debrecen népéhez, a református pap híveinek táborához — azt bizonyítja egy másik levél. Ez a levél az itt közölt eredeti levéltől függetlenül létezik, de szintén a Déri Múzeum Általános Történelmi Dokumentációs Gyűjteményében van. Másolatról van szó, a közölt eredeti levélnek teljesen szöveghű másolatáról. Eltérő írással, másfajta levélpapíron, de azonos keltezéssel készült. Ebből önként adódik az a feltevés, hogy Könyves Tóth Mihály eredeti levele egykorú másolatban terjedt hívei között, azaz közkézen forgott a debreceniek körében. Van bátorságunk még azt is feltételezni, hogy a levél szövegének terjesztésére maga Könyves Tóth Mihály is gondolhatott, vagy legalább is számolt azzal, hogy sok-sok ember kezéhez eljut. Hiszen a levél két utolsó része — Ésaiási Vigasztaló Szózat Magyar testvéreimhez és A magyar hívek alkotmányos éneke — egyértelműen nem csupán a látogatókhoz, hanem a gyülekezethez, de mondhatjuk így is, a „néphez" szól, s különösen érdekes ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a levél két évvel a világosi fegyverletétel után keletkezett. Abban az időszakban, amikor az érzéseiben, akarataiban, céljaiban és cselekedeteiben csalódott és szétdúlt ország népe — sokan leírták már — kábultságából még alig eszmélt, s valóban szüksége volt „Vigasztaló Szózatra", mert még hosszú évek kellettek ahhoz, hogy kiheverje 1849. augusztus 13-át. Hogy Könyves Tóth Mihály valóban vigasztalni és vigasztaltatni akart, ezt bizonyítja a levél második része, „Ésaiási Vigasztaló Szózat Magyar testvéreimhez". Hogy miért pont „ésaiási", az azzal magyarázható, hogy Könyves Tóth Mihály párhuzamokat, hasonlóságokat érezhetett a próféta és saját kora között. Ézsaiás, az Ószövetség prófétai alakjának könyve Izrael történetének három korszakát foglalja egybe, három különböző próféta által megírva. Az i. e. 420-ig terjedő történelmi időszak helyzete tükröződik Ézsaiás könyvében. Mindhárom időszakban Izrael veszélyeztetett helyzetben volt, környező népek fenyegették, szorongatták, ebbe azidőszakban esik bele az úgynevezett „babiloni fogság" ideje, az i. e.-i VI. században (i. e. 598—i. e. 538), és ebben a fejezetben biztatja a próféta a népet, hogy el fog jönni a szabadító. Valószínű, hogy a történelmi helyzet a református pap képzeletében kísértetiesen hasonlíthatott Magyarország történelmi helyzetére, hiszen ezt az országot is más nemzetek fenyegették. Ugyanakkor, az i. e. VIII. században élt Ézsaiás — a Bibliai Lexikon szerint — korának minden politikai eseményét élénk érdeklődéssel kísérte. Ha kellett, maga is erélyes kézzel avatkozott bele az udvar politikájába. Sokat foglalkozott nem csak a saját, hanem a világ népeinek történetével is, s az emberiség „megjavulását" hirdette. Végül mártírhalált halt.

15 Ezek alapján könnyen elképzelhető, hogy saját személyisége és a prófétai alak között is valamiféle párhuzamot érzett, hiszen ő maga is pap létére kapcsolatba került a politikával, sőt, kevés választotta el attól is, hogy a forradalom mártírja legyen. És mivel debreceni volt, a „pusztai város" allegóriája is illett a képbe, Debrecent egyébként is mindig pusztai városnak tartották a mellette elterülő Hortobágy miatt. A levélből egyébként pontosan vissza lehet keresni az Ószövetség, Ézsaiás próféta könyvében az egyes részleteket. (Ézsaiás Könyve 40. rész 1. 28—31.; 41. rész 4—6., 9—13.; 42. 15 Bibliai Lexikon, I. (Bp. 1931.) 306. 290