A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Román Márta: Könyves Tóth Mihály emlékek a Déri Múzeumban

várban, debreczeni kenyérrel és borral fogadta el az úri szent vacsorát."

5 Hogy az úrvacsoráztatás valóban megtörtént, arra Könyves Tóth Mihály maga utal a levélben: ,,... ti, egy kenyeret hoztatok nekem azon tésztából mellynek többi kenyereit a debreczeni gyülekezet hívei 1851. jún 1 jén vették magukhoz, a mi Idvezétőnk szent asztalánál." Ugyanakkor Barsi József — aki Könyves Tóth Mihály rabtársa volt, s így a debreceniek látogatásának is részese — visszaemlékezésében nem említi az úrvacsorázás mozzanatát, bár ez nem jelenti azt, hogy az meg nem történhetett volna.

6 Valószínű, hogy a debreceniek inkább mentek vallásos felbuzdulásból ilyen nagy útra, minthogy csupán meglátogassák és megvendégeljék papjukat és annak rabtársait. Az előbb említett visszaemlékezés több helyen is ír Könyves Tóth Mihályról, ezért álljunk meg egy kis időre mellette. Az emlékirat mintegy hitelesíti a prédikátor szabadságharcban való részvételét is: „A másik szobában Keszi Hajdú Lajos vendégelt meg több ízben, ... ő ismertetett meg Könyves Tóth Mihállyal, a nagyhírű debreczeni pappal, ki vöröspántlikás kalapú földiéit mint tábori lelkészök lekésérte volt Aradot ostromolni. Ettől hallottam először Boczkó Dániel, Asztalos és Máriássy János vitézkedésének hírét, ö beszélte el április 14-e és aug. 2-a történetét hitelesen, hiszen április 14-én ő volt az egyházi szónok."

7 A „vöröspántlikás" zászlóalj megalakulásáról, elnevezéséről, és Könyves Tóth Mihály hozzájuk intézett beszédéről szintén hiteles leírás szól; Széli János debreceni 48-as honvédhadnagy önéletírása, mely egyébként jelenleg a Déri Múzeum állandó történeti kiállításának a szabadságharc emlékeit bemutató részében látható. A naplóval, illetőleg önéletrajzzal Sőregi János részletesen foglalkozik a Debreceni Képes Kalendáriom 1948. évi számában. Mivel ő is a debreceni vonatkozásait emeli ki, így az ő közléséből idézünk mi is. „Az elindulás ideje közelegetvén szeptember 29-én reggel a quártélyozó előcsapat kiállott útnak indulandó, midőn hozzájuk a Komáromi háznál többen egybegyűlvén, beszélgetének az utazásról s egyszersmind tanácskozánk, minő megismertető jelt kellene viselni, hogy feltűnők lennénk a hason egyenruhát viselő országos nemzetőröktül. Míg végre találgatás után azon jó gonolatra jöttünk, hogy kalapjaink mellé kötendő hosszú veress szalag legyen a megismertető jel, mit tüstént foganatosítánk is, mert meglepve a boltokat, az ott vásárolt veress szalagot tüstént kalapjaink mellé tűzénk és úgy jövénk ki a boltból, mi a kék attilához igen jó jött ki. Ez az eredete a Debreceni Veress pántlikásoknak, mely később tettei által oly nevet és hírt vívott ki magának."

8 Szabó István „A debreceni nép fölkelése a szabadságharcban" című munkájában a zászlóalj indulását egy nappal előbbre teszi, és utal arra is, hogy hány fővel indult a zászlóalj; „A haza hívó szavára önkéntes zászlóaljak alakultak az országban. Debrecenben is alakult egy 311 főnyi önkéntes csapat, mely szeptember 28-án indult az aradi táborba s itt a „verespántlikás zászlóalj" néven nagy hírre emelkedett."

9 Hogy ne térjünk el Könyves Tóth Mihály személyétől és szabadságharcos szónoki mivoltától, idézzük még a szemtanú Széli János naplójából a rá vonatkozó részletet; „... a század már fennállott a Szabadságtéren s csak sorakoztunk s szép renddel a városház udvarára bementünk, hol kört formáltunk s Könyves Tóth Mihály úr a csak beférhetett népek előtt pásztori áldását rebegi hozzánk, kérve a magyarok szabadító Istenét, hogy adjon sikert és győzelmet fegyvereinknek, bátorságot s kitartást egyeseknek, szabadságot a hazának, nemzetnek."

10 5 Csiky i. m. 24. 6 Barsi József: Utazás ismeretlen állomás felé (Bp. 1890.) 7 Barsi i. m. 197. 8 Sőregi János: A szabadságharc vezéreit és katonáit ábrázoló játékkártyák, Debreceni Képes Kalendáriom, 48. évf. (1948.) 52. 9 Szabó István: A debreceni nép fölkelése a szabadságharcban, Debreceni Képes Kalendáriom, 28. évf. (1928.) 90. 10 Sőregi i. m. 52. 288