A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Román Márta: Könyves Tóth Mihály emlékek a Déri Múzeumban

saimmal, mint megszabadítá a három ifjakat a tüzes kemenczéből, Jónást a czethal gyomrából, Pétert a fogházból, megszabadulván pedig az én Jerusalembelieknek való szolgálatom legyen kedves a szentek előtt, s Isten akaratából ti veletek egyben megújuljak. Köszöntsétek a gyülekezetet. A békességnek Istene pedig legyen mindnyájan veletek. Ámen. Ésaiási Vigasztaló Szózat Magyar testvéreimhez ;

k Vigasztaljátok, vigasztaljátok az én népemet... Ne félj, mondjad: ímhol jő a ti Istenetek! Miért mondod és miért szólsz így „Az én ügyem elmúlik az én istenem előtt." Nem tudod é, nem hallottad é, hogy az örökkévaló Isten nem fárad és nem lankad meg. Az ő bölcseségének nem menhet végére senki sem. A megfaradottnak erőt ad, és a kinek nincs ereje: erejét megsokasítja. Az ő benne bízóknak ereje megújul, futnak és nem fáradnak el, járnak és nem lankadnak meg. Végyenek azért erőt a népek, és hallják meg, mert így szól az úr: Kicsoda hívja el eleitől fogva a nemzetségeket? Én úr vagyok első és az utolsókkal is én vagyok. Kiki azért az ő felebarátjának segítségül legyen, és az ő atyjafiának azt mondja „Gyorsalkodjál". Mert nem híjában hoztam én ki az én népemet a föld másik részéből. Ne félj, mert én veled vagyok. Meg ne rettenj. Én téged megerősítiek, annakfelette megsegítlek, és az én igazságomnak jobb karjával támogatlak. Emeljétek fel hát a ti szavaitokat ó puszták és ó faluk azokon és te a pusztáknak városa! Napkeletről meghozom a te magodat, és napnyugotról is egybegyűjtlek tégedet. Mikor vizeken kell általmenned: veled leszek és a vizek el nem borítanak. Mikor a tűzön kell járnod meg nem égsz, és a láng meg nem perzsel tégedet. Tégedet kell ezokáért várnunk nagy csendességgel szent úr isten! mert a te hatalmad örökkévaló, és a te országod nemzetről nemzetre vagyon; azokat pedig kik a fogság miatt elestének sok időig, miután meg próbáltattak magokban, megtisztítod megfej éríted és megfrissíted a végezett időig. A magyar hívek alkotmányos éneke

1 ad. not. LXVI. Álld meg Űr Isten a népeket, Mellyek a Magyar Hazában Találták megnyugvó hely őket A fejedelmek árnyékában. Tartsd meg a Haza békességét, Nyelvét határait törvényét Oltalmazd meg ennek épségét Mint a te Szemeid fényét. a) javított: „Gáborné" áthúzva, föléírva „Ferentzné" b) aláhúzva c) nagyobb, széthúzottabb betűkkel d) aláhúzva e) aláhúzva f) betoldás g) betoldás h) aláhúzva i) aláhúzva j) aláhúzva k) aláhúzva 1) aláhúzva A levél két lapra íródott, boríték nélkül került elő. Papírja sárgult, szakadozott, de az írás jól olvasható. Az első oldal tetején Olmütz nyomtatott látképe látható, hosszúkás, fekvő téglalap formátumban. Diószegi Imre nevezetű ajándékozótól került a Déri Múzeumba, 1906-ban. A levél arról a valós eseményről szól, amelyet a debreceniek sokáig emlegettek, és emlékezetükben tartottak. Könyves Tóth Mihály egyik életrajzírója a következőképpen írja le a történetet: „Hogy mennyire bálványozták debreczeni hívei, erre vall egy debreczeni egyszerű polgár, Bánki István esete, a ki megfogadta, hogy addig nem járul az úrasztalához, a míg rabságra vetett lelkésze ki nem szabadul. Mikor aztán ez idő bekövetkezését nem tudta már várni; feleségével együtt elzarándokolt Könyves Tóth Mihály Golgothájára, s felöltöztetvén őt egyházi öltözetébe, a messze, a rideg idegenben, a fogház gyanánt szolgáló 287