A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Nyakas Miklós: A népfölkelés szervezése 1849 nyrán Szabolcs megyében, a Hajdúkerületben és Debrecenben

A fentiekből láthatjuk tehát, hogy az adott helyzetben csak a legkeményebb eszközök alkalmazása esetén lehetett némi eredményt várni. Túlzott sikerrel természetesen ez sem kecsegtetett. Láthattuk, hogy a népfölkelés kihirdetésekor — július nyolcadikán — Debrecenben, Hajdúnánáson, Hajdúböszörményben és Hajdúszoboszlón Sillye Gábor elrendelte a rögtönítélő bíróságok felállítását. Ennek foganatosításáról azonban nincs tudomásunk, s így valószínű, hogy az megrekedt a hadi törvények kihirdetésének általánosságánál. Az események ismeretében tudjuk, hogy a legsúlyosabb kilengésekre Szabolcs megyében került sor, a rögtönítélő bíróság tényleges felállítására tehát mindenekelőtt itt kellett sort keríteni. S valóban! Sillye Gábor 1849. július 23-án, Hajdúböszörményben kelt nyílt rendeletével bejelentette a statáriális bíróság felállítását.

76 Az indoklás szerint erre azért volt szükség, mert Szabolcs megyében a tapasztalat szerint „napi renden vannak a haza iránt jó érzelemmel viseltetett nép lehangolására czélzott bujtogatások". Több helyen fordult elő nyílt lázadás és parancsmegtagadás! Éppen ezért a „Kormány és a haza nevében a rögtön itélő politicai vegyes törvényszéket a reám ruházott teljes hatalmamnál fogva ezennel felállítom" — hangzott a rendeletben. A bíróság illetékessége gyakorlatilag mindenkire vonatkozott, kivéve a tizennyolc éven aluliakat, a terhes asszonyokat és az elmebetegeket. A rendelkezés szerint a törvényszék előtt kellett felelni a következő vétkekért. — Aki a magyar haza ellen fegyvert fog vagy erre buzdít — Aki az ellenséggel cimborál vagy „kémül szolgál" — Aki az ellenség rendeleteit vagy intézkedéseit kényszer nélkül végrehajtja — Aki a „hadiszereket" az ellenség kezébe adja — Aki az „ország katonáját" tévútra vezeti — Aki az ellátást akadályozza — Aki az országgyűlés határozatainak ellenszegül — Aki ellenséges kémet vagy katonát rejteget A kormánybiztos a rögtönítélő törvényszék elnökének Farkas Istvánt nevezte ki, s az utasításában a következőket szögezte le: „Legyen ön a törvényszék több tagjaival együtt a bűnösök iránt szigorú és kérlelhetetlen, mert az árulóknak veszniök kell, hogy éljen a haza". A helyzet reménytelenségét és az általános közhangulatot jól tükrözte az a tény, hogy a törvényszék elnökének kiszemelt Farkas István ezt a megbízatást nem vállalta. A Polgár alatti kisfaludi táborból július 25-én Sillye Gábornak azt írta, hogy a rögtönítélő törvényszék elnöki tisztét egészségi állapota miatt nem vállalhatja. Aligha tévedünk, ha úgy véljük, mindez csak kifogás volt. Farkas leveléből egyébként kiderült, hogy a megbízatást mások sem vállalták.

77 Sillye Gábor pedig mindenképpen szerette volna elkezdetni a törvényszék tevékenységét. Knézich Károlyt például úgy tájékoztatta, hogy a „vésztörvényszék" július 26-án kezdi meg tevékenységét Nagykállóban, Szabolcs megye székhelyén.

78 Erre azonban már sem idő, sem energia nem maradt, a rögtönítélő törvényszék működését sohasem kezdhette el, még kevésbé hozott elrettentő határozatot. A szabadságharc bukása után, amikor Drevenyák Ferenc felterjesztette Uray Bálint főispánnak Weszprémy Gáspár hajdúkerületi ideiglenes alkapitány véleményét Sillye Gábor kormánybiztosi működéséről, a következőknek adott hangot: „a népfölkelés körül nagy erélyességet nem fejtett ki, s bár azokat, kik menni vonakodtak a hazaárulás szigorú büntetésével fenyegetett is, senkit meg nem fenyített."

79 Az erélytelenségre vonatkozó állításra Sillye Gábor tevékenysége eleven cá76 Uo. 93/132. és 39/141. Utasítás törvényszék alakítására: 39/143. 77 Uo. 39/351. 78 Uo. 39/287. 79 Uo. Sillye Gábor hadbírósági anyaga. 10/136. 279