A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Nyakas Miklós: A népfölkelés szervezése 1849 nyrán Szabolcs megyében, a Hajdúkerületben és Debrecenben

teremtett. Meg kellett oldani a hadsereg élelmezését! Erre ugyan kifejezett megbízatást nem kapott, sőt Kossuth Lajos egyenesen úgy tájékoztatta, hogy ez nem is feladata, hanem Danielis ezredesé, aki erre külön pénzt kapott.

58 Ettől függetlenül Sillye Gábor már július 23-án írt Szabolcs megye alispánjának, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúdorog és Debrecen városának, s felszólította őket, hogy a sereg élelmezéséről gondoskodjanak.

59 Knézich Károly Szentmihályról keltezett levelében (júl. 24.) pedig arról értesítette a kormánybiztost, hogy e napon Görgey Szerencsre érkezett, s az élelmezés megoldása végett menjen Tokajba.

60 Puszta felszólításokkal természetesen ezt megoldani nem lehetett! Sillye Gábor nyílt rendeletben jelentette be a rekvirálást a Görgey-féle hadsereg érd étkében a Hajdúkerületben, Szabolcs vármegyében és Debrecen városában.

61 Július 25-én arról intézkedett, hogy Hajdúböszörmény városa azonnal állítson fel magtárat, s abban „annyi szénát, zabot, árpát és rozst gyűjtessen össze", amenynyit csak lehet. Az „álladalom mindent megtérít" — ígérte.

62 Tiszalökön — július 27-én — adta ki a parancsot Szabolcs megye részére hogy a megye Görgey táborába napi 45 000 kenyér részletet, 15 000 porció zabot és ugyanannyi szénát szállítson.

63 Előtte való napon — tehát 26-án — a hajdúnánási tanácsot is utasította, készüljön fel arra, hogy a jelenleg Tokajban tartózkodó Görgey részére minden bizonnyal a városnak is kell élelmet szállítani. A hadsereg létszámát Sillye 30 000 főben jelölte meg, tudjuk azonban, hogy az nem volt egészen ennyi.

64 Ha mindehhez hozzászámítjuk azt, hogy magának a népfölkelésnek az élelmezése is súlyos terheket rakott a lakosság vállára, úgy azt mondhatjuk, hogy a népfölkelés ügye, amellyel szemben kezdettől óvatos ellenállás volt tapasztalható, egyre nehezebbé vált. Az orosz hadsereg közeledte egyenesen azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy mindenféle szervezett ellenállás szétzüllik. Intő jelként szolgáltak például a tiszadadai események! A népfölkelők itteni parancsnoka arról panaszkodott Sillye Gábornak, hogy az élelmezés rendkívül rossz, s ráadásul egy Pencz nevű esküdt a „népet egyenesen a muszkák kali egyetértésre izgatta". A lakosság hangulata nagyon rossz, s tény, hogy a „nép nemzetőreinket úgy várta mint rablóit". A község lakossága gyakorlatilag ellenforradalmi magatartást tanúsított, hiszen a helyzetjelentés szerint a „nép egy része kárhoztatja jelen kormányformánkat és óhajtva várja a muszkákat". A dadái bírát ezért le is kellett tartóztatni.

65 Ugyanilyen szomorú jelenségek történtek Mihálydiban is. Ráadásul itt az ellenállás már rögtön a népfölkelés kezdetekor kibontakozott! A Nyíradonyhoz közel fekvő, számos nemesi család tulajdonát képező volt jobbágyfaluban a főkeresztül kongott, s mégis alig jelentek meg negyvenen, huszonöt fő pedig önkényesen távol maradt. Amikor ebben az ügyben nyomozást rendeltek el, az érintettek a következőkre hivatkoztak; az egyik „ijedős" természetű volt, a másik pedig úgy látta, hogy a többiek sem állottak be, a harmadiknak sürgősen a „határba" kellett mennie, a negyedik másnak ment aratni, az ötödik úgy hallotta, már nem is kell menni, a hatodik beteg volt, a hetedik úgy hallotta, hogy az ellenség már Nyíregyházán van, a nyolcadik pedig egyenesen úgy tudta, hogy az oroszok már Fehértón vannak. A hangoztatott mentségek önmagukért beszélnek! A közhangulat azonban itt is sokkal rosszabb volt az egyszerű passzivitásnál, s az már-már ellenforradalmi magatartással ért fel. A főszolgabíró ugyanis 58 HtL 40/253. Kossuth Lajos Sillye Gábornak. Szentes, 1849. júl. 28. 59 Uo. Sillye-iratok. 39/392. 60 Uo. 39/245. 61 Uo. 40/33/34. 62 Uo. Sillye Gábor hadbírósági anyaga. 10/136. 63 Uo. Sillye-iratok. Tiszalök. 1849. júl. 27. 64 A Görgey-féle három hadtest létszáma ekkor 25 000 fő körül mozoghatott. 65 Uo. 38/15. A dadái parancsnok Sillye Gábornak. 1849. júl. 16. 277