A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Nyakas Miklós: A népfölkelés szervezése 1849 nyrán Szabolcs megyében, a Hajdúkerületben és Debrecenben

töltött be Görgey nyári visszavonulása során. Tényleges katonai erő azonban — amely az oroszok átkelését megakadályozhatta volna — itt sem állott rendelkezésre, noha Korponay kísérletet tett a fegyveres ellenállásra is. Ennél azonban sokkal fontosabb volt az, hogy hírül adhatta az oroszok tiszai átkelését. Itt voltak a debreceni nemzetőrök is, s így Sillye Gábor a debreceni tanács és ettől függetlenül a debreceni térparancsnok jelentéséből tudhatta azt meg, hogy az oroszok huszonhatodikán négy és öt óra közt a Tiszán átkeltek, mert az ott levő 1400—1500 honvédnek elfogyott a lőszere. A tudósítás szerint a Tiszán nyolcezer főnyi ellenséges gyalogság kelt át, s a honvédek Egyek, Kishortobágy és Balmazújváros felé vonultak vissza, tizenegy ellenséges katonát azonban foglyul ejtettek.

52 E hírt Görgey Nyíregyházán, július 27-én hallotta meg, Kossuthoz utaztában Karcagra. Azonnal visszafordult a főhadiszállásra, hiszen e lépés a déli seregekhez való vonulást alapjaiban veszélyeztette.

53 A hírszerzés, figyelés kapcsán kell szót ejtenünk arról, hogy a szabolcsi második nemzetőr zászlóalj 1849. július 26-án azt jelentette Sillye Gábornak, hogy aznap kilenctől délután hatig Tiszadobon heves ágyúzást hallottak, amely a hetedik hadtesttől eredt.

54 Görgey Artúr emlékirataiból tudjuk, hogy a jelzett napon az ellenség hadseregének felállását Ónod és Köröm között csakugyan át akarta törni, de csak gyenge erővel, amelyet a hetedik hadtest egymaga képes volt visszautasítani.

55 A tiszántúli népfölkelés sorsának alakulása természetesen a hadiesemények mikéntjétől függött. Ismeretes, hogy a Görgey vezérlete alatti három hadtest (I., III., VII.), miután Komáromból végre elindult, Vácnál próbált dél felé vonulni a fősereghez. Itt azonban beleütközött Paskievics hadseregébe, s kénytelen volt észak felé fordulni, s a téli hadjáratot mintegy kicsiben megismételni. A nehézkesen mozgó orosz főseregtől Görgey ugyan sikeresen elszakadt, de előbb Miskolc térségében, majd pedig a Hernád vonalánál megállt, s farkasszemet nézett a nálánál legalább négyszerte erősebb orosz fősereggel. Nem tartozik feladatunkhoz megítélni e lépés hadászati és politikai vonatkozásait. Kétségtelen, hogy a déli főerőkhöz való csatlakozás utolsó lehetősége mulasztódott így el, másrészt viszont nagyon komolyan kell vennünk azt az ellenvetést, hogy ezáltal magát az orosz fősereget semlegesítette, mintegy időt biztosítva Dembinszkinek arra, hogy a nálánál gyengébb Haynaut megverje. Paskievics — hogy kimozdítsa Görgeyt a Hernád-menti állásaiból — kierőszakolta a tiszai átkelést. Mint láttuk, Görgey ennek hadászati jelentőségével tökéletesen tisztában volt, s azonnal intézkedett, hogy hadserege a lehető leggyorsabban keljen át a Tiszán. Teljes joggal attól tartott, hogy az orosz zöm valahol Debrecen táján útját állja, seregét felmorzsolja vagy pedig Erdélybe vagy Máramarosba szorítja.

50 Ekkor azonban váratlan közjáték történt! Július 28-án a Leiningen parancsnoksága alatt álló III. hadtestet az oroszok megtámadták, de az heves ágyúcsatában az ellenséget erélyesen visszautasította. Paskievics ebből téves következtetést vont le a magyarok erejével kapcsolatban, s ezért úgy döntött, hogy nem Debrecen, hanem Tokaj felé vonul. E hadászati hiba újból reális lehetőséget teremtett Görgeynek arra, hogy a levonulást sikeresen fejezze be, még akkor is, ha Paskievics végül mégis Debrecen felé mozdul.

57 A Görgey-féle hadsereg tiszai átkelése Sillye Gábor számára új feladatkört 52 Uo. Sillye-iratok 40/49.; 40/56. 53 Görgey i. m. II. 288. 54 HtL Sillye-iratok. 40/46. 55 Görgey i. m. II. 279. Valószínűbb ezért, hogy a jelentés az előző napi harcra vonatkozik, amikor viszont a harmadik és a hetedik hadtest vívott valóban heves ágyúcsatát az oroszokkal. Uo. 277. 56 Uo. 290. 57 Horváth i. m. III. 350. 276