A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Nyakas Miklós: A népfölkelés szervezése 1849 nyrán Szabolcs megyében, a Hajdúkerületben és Debrecenben

juk azt is, hogy a kisvárdai járás népfölkelői július 14-én gyűltek egybe Bogdányban.

46 Láthatjuk tehát, hogy Sillye Gábor a népfölkelést a szó eredeti, klasszikus értelmében fogta föl. Az otthon valóban nélkülözhetetlenek kivételével mindenkinek táborba kellett volna szállnia, s a fegyverzet egyetlen kritériuma az volt, hogy verekedésre alkalmas legyen. Mondanunk sem kell, hogy ez ilyen formában romantikus és megvalósíthatatlan elképzelés volt, katonai használhatósága felől pedig nem lehet kétségünk. Reálisabban fogta fel a népfölkelés ügyét Korponay ezredes, amikor Tiszafüredről július 17-én írt levelében a hajdúvárosoktól azt kérte, hogy állítsanak ki egy zászlóalj gyalogságot hatszáz fővel és két lovas osztályt 200—200 fővel. A gyalogság fegyverzetét illetően úgy rendelkezett, hogy az harmadrészben rövid balta, harmadrészben ásó, harmadrészben pedig csákány legyen, a lovasság esetében pedig szintén az egyharmados arányt figyelembe véve fokos, kard és buzogány. Kérte természetesen azt is, hogy az élelmezésről a városok gondoskodjanak.

47 Korponay Sillye Gáborhoz írt levelében Szabolcs vármegyétől két zászlóalj gyalogságra és egy osztály lovasságra tartott igényt, természetesen ellátásukkal együtt.

48 Pontos számadataink nincsenek a megvalósult népfölkelésről, az adatok fényénél azonban úgy tűnik, hogy lényegében a fenti két elképzelés keveredésével állunk szemben. A teljes népfölkelés helyett részleges valósult meg, a táborban levőket azonban az otthoniak felváltották. A felkelt nép lovasságra és gyalogságra tagolódott. Sillye Gábor a hajdúkerületi és a szabolcsi népfölkelés egy részét Hajdúnánáson gyűjtötte össze. A szobolcsiak közül tizenharmadikán a hajdúvárosba indultak az újfehértói, a balkányi, a téglási, a bökönyi és a geszterédi nemzetőrök. Az itt összesereglettek hamarosan kiindultak Polgár és Lök irányába, ahol a tiszai átjárókat tartották megfigyelés alatt.

49 Tiszalöktől felfelé körülbelül Vásárosnaményig a Tisza mentét Knézich Károly tartotta megfigyelés alatt a szabolcsi népfölkelés többi részével, parancsnoksága alatt azonban más egységek is szolgáltak. A népfölkelés tényleges katonai szerepéről gyakorlatilag alig beszélhetünk. Meg kell említenünk, hogy Korponay ezredesnek július 23-án volt egy találkozása a Polgár körül cirkáló ellenséges lovassággal, minden jel szerint kozák cirkálókkal. A hadijelentés szerint ezeket megszalasztották. E jelentéktelen sikert kihasználva Sillye Gábor nyomtatott kiáltvánnyal fordult a környék népéhez, amelyben ismét a végső ellenállásra hívott fel: „Föl tehát Szabolcs népe, fegyverre hajdúk, a Tiszához Debrecen polgárai, egyesüljünk a vitéz hadsereggel a bitor ellenség megsemmisítésére, s hazánk szabadsága biztosítására." A július 25-én Hajdúböszörményben kelt kiáltvány biztatásként adja hírül azt is, hogy „Görgey Arthur altárbornagy úr 30 000-nyi sereggel ma vonul be Szerencsről Tokajba".

50 Amikor az a vakhír terjedt el, hogy „a muszkák Polgárnál hidat verettek", Korponay arra kérte Sillye Gábort, hogy küldjön ide ki száz lovast és háromszáz gyalogost, s ha a hír igaz, „szedjék össze a malmokat, rakják meg tele kővel, s törjék össze a hidat", ha pedig ez nem járna eredménnyel, gyújtsák fel.

51 Korponay legfontosabb feladata azonban annak a tiszafüredi átjárónak a védelme volt, amely — mint látni fogjuk — kulcsfontosságú stratégiai szerepet 46 Uo. 37/359. 47 Uo. Korponay a hajdúvárosokhoz. 1849. júl. 17. 38/105. 48 Uo. Korponay Sillye Gáborhoz. 1849. júl. 17. 38/108. 49 Uo. 37/300. A bogdányi tábor népfölkelése ellenben Rakamazra indult. Uo. 38/180. 50 Uo. A mándoki tábor parancsnokától Sillye Gábornak. 51 Uo. Sillye Gábor hadbírósági anyaga. 10/136. Kossuthnak is jelenti Korponay „kis ütközését a muszkákkal". Uo. Sillye-iratok 39/448. 275