A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Nyakas Miklós: A népfölkelés szervezése 1849 nyrán Szabolcs megyében, a Hajdúkerületben és Debrecenben

Sillye Gábor Kossuth megbízatásának kézbevétele után gyakorlatilag rögtön megkezdte a népfölkelés szervezését. Július nyolcadikán Debrecenben, a Hajdúkerületben és Szabolcs megyében elrendelte a népfölkelés azonnali kiindítását. A Debrecen városához intézett levelében, amelyet Hajdúszoboszlóról írt, elrendelte, hogy a „vészharangok azonnal meghúzattassanak", s miután a népfölkelést kihirdették, azonnal vonuljanak Böszörmény és Hadház felé. A népfölkelés katonai irányítását a nemzetőr őrnagyok parancsnoksága alá rendelte. A „nem engedelmeskedés hazaárulásnak tekintendő" — írta —, s közölte azt is, hogy másnap, tehát kilencedikén személyesen megy Debrecenbe a népfölkelés ügyét ellenőrizni.

34 A kormánybiztost azonban ekkor olyan kellemetlen meglepetések érték, amelyről érthető módon hallgat a város lokálpatrióta történetírása, s amely szöges ellentétben áll Debrecen eddig betöltött szerepével is. A város vezetése ugyanis semmibe vette a kormánybiztos utasításait, s a gyakorlatban felmondta az engedelmességet a nemzeti kormánynak is. A debreceniek mentségére legyen mondva, mielőtt Cseodajev kivonult volna Debrecenből, a következő proklamációt bocsátotta ki:

35 „a debreceni tanácsot komolyam intem és figyelmeztetem a tegnapi napon előttem kijelentett császári királyi fejedelmök Ferenc József Őfelsége iránti örökös hűség megtartására". Ellenkező esetben a város „példásan és a legkeményebben fog bűnhődni általunk vagy bármely legközelebb ide vonulandó orosz császári seregek által". A kikényszerített hódoló nyilatkozatot egyébként ki is nyomtatták, s azt vidéken is terjesztették. A gyakorlatban tehát az történt, hogy a debreceni városi vezetés Sillye Gábor intézkedéseit — nyilván az orosz megszállás lélektani hatása alatt — mindaddig nem hajtotta végre, amíg Korponay önkéntesei a városba meg nem érkeztek. Ez — mint tudjuk — július tizenegyedikén következett be. Másnap, tehát tizenkettedikén újabb rendeletet intézett a városhoz, amelyben a népfölkelést ismételten szigorúan elrendelte. Egyben intézkedett az iránt is, hogy a középületekre és intézményekre a nemzeti lobogókat haladéktalanul tűzzék ki. Ezt korábban ugyanis megtagadták, sőt „a sárga-fekete lobogókat, mint az ellenségnek tett hódolat jelképét" sem voltak hajlandók beszedetni. Ezeket végülis Korponay népfölkeiőinek kellett eltávolítaniuk. A debreceni tanács alig menthető magatartását csak még jobban aláhúzta az a tény, hogy a cári csapatok előtt tett hódoló nyilatkozatot sem voltak hajlandók maguktól visszavonni. E jellegzetes, évszázadok viharai alatt kialakult, s egyedül a „túlélést" a város mentését szem előtt tartó, a polgári forradalom korára elavult, feudális ízű cívis magatartás érthető módon háborította fel a Kossuth Lajostól teljhatalommal felruházott kormánybiztost, aki ezért elrendelte, hogy „az ellenség itt léte alatt minden ülések jegyzőkönyveit részemre minden csatolmányaival együtt, hiteles alakban haladéktalanul küldje meg; egyszersmind Magyar Ország törvényes Kormánya iránti hódolatát egy 24 óra alatt hozzám múlhatatlanul tegye át."

36 A debreceni népfölkelés ügye így aztán nagy nehezen kimozdult a holtpontról, de most már nem Böszörmény és Hadház irányába kellett vonulniuk, hanem Hortobágy és Tiszafüred felé, s Korponay segítségére lenniük. A tiszántúli „felkelt nép főparancsnoka" — Korponay — egyébként július tizenharmadikán értesítette az ekkor már Hajdúnánáson tartózkodó Sillye Gábort a nagyhortobágyi csárdából címzett levelében, hogy Tiszafüredet, Csegét és Polgárt, illetve az itt levő tiszai átkelőhelyeket kun táboraival átvette, illetve azokat az utolsó emberig tartani fogja.

37 34 HtL Sillye Gábor hadbírósági anyaga. 10/136. 35 Varga i. m. 20—21. 36 HtL.Sillye Gábor hadbírósági anyaga. 10/136. Debrecen város teljhatalmú kormánybiztosa Debrecen város tanácsának és közönségének. Debrecen, 1849. júl. 12. és Uo. Sillye-iratok. 37/226. 37 Uo. Sillye-iratok. 37/248. 273