A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Sápi Lajos: Névtelen debreceni építők

Ez a tartózkodás legjobban érzékelhető, ha összevetjük az 1800. évi 5—6 céhbeli kőműves mester működését a csizmadia céh 541-es létszámával, akik mintegy 110 segéddel és inassal dolgoztak ebben az időben. Ha ezek a csizmadiák mással nem foglalkoztak volna (gazdálkodás, szőlőtermelés, állattartás), akkor Debrecen 8—10%-a tisztán csak csizma készítésből élt volna a népes családjukkal együtt, ami elképzelhetetlen; figyelembe véve, hogy ebben az időben német suszterek is dolgoztak külön céhben. A számtalan magánfoglalkozást űző iparos és kereskedő mellett 1797/8 évben összesen 37 bejegyzett céhet tartottak nyilván a városban. Annak ellenére, hogy aránylag igen kis létszámú kőműves mestert tüntet fel a századfordulón készített kimutatás; a nagyszámú ácsmesterek munkaerejét számításba véve — a várost elpusztító 1802. évi legnagyobb tűzvész után — a városi tanács Szatmár, Bihar, Zemplén, Abaúj és Szabolcs megyék alispánjaihoz fordul, hogy „mivel az itt levő ácsmesterek kevés számmal vannak és pótolni nem tudják a munkát, a megyebeli ácsokat hívják fel, hogy egyes halasztható munkáik mellőzésével jöjjenek Debrecenbe dolgozni."

6 Minthogy hatszáznál több lakóházat hamvasztott el a tűz; a város vezetőségének legfőbb gondja a mindenüket elvesztett lakosságnak a fedél alá juttatása volt az üszkös falak között. Egy rövid időn belüli teljes újjáépítésre gondolni sem lehetett a sok nincstelen kárvallott lakosság anyagi helyzete miatt, mivel legtöbbjüknek mindene elpusztult a tűzben. A város által juttatott néhány száz tégla és pár szál fa csak igen kis segítséget jelentett. A téglavetők száma aránytalanul kevés volt a szükséglethez viszonyítva, ezért az elöljáróság 1805. dec. 11-én az alábbi határozatot hozta egy megfelelőbb, tűzbiztosabb építkezés meghonosítására: „Kevés a tégla és a helybeli téglavetők rosszul dolgoznak ezért jövőben felhatalmaztatik, hogy mindenki választhasson, fogadhat magának akárhonnan téglavetőt, akár a maga szükségére, a felesleges téglát tőle illenő áron azon át vennie és el is adhatja, csak magát a Désma miatt a Tégla Inspectornál jelentse be."

7 A leégett Kollégium és Nagytemplom újjáépítésénél komoly nehézségek merültek fel a kivitelező személyének megválasztásában is. Ugyanis a Kollégium építésére Éderer Jakabbal és Huzl Konráddal, míg a Nagytemplomnál Litsman József debreceni kőműves mesterrel kötött szerződést 1808 tavaszán felbontották, minthogy a komolyabb szaktudást igénylő feladatoknak nem tudtak eleget tenni és a vállalt létesítmények terv szerinti felépítését, illetve befejezését így Rabi Károly gyöngyösi építőmesterre bízták. Látva, hogy a legfeljebb egyemeletes lakóházak építésével szerzett gyakorlatával a helybeli építőipar nem tud lépést tartani a más városokban már megindult nagyobb és igényesebb fejlődéssel; Sárváry Pálnak, a Kollégium matematika, ábrázoló geometria és filozófia professzorának a kezdeményezésére, ki korábban Németországban, Hollandiában, Angliában szerzett tapasztalatokat, megszervezték a Kollégiumban a rajziskolát, ahol az intézetben tanulókon kívül már a mesterlegények szakrajzra és stílusgyakorlatokra való oktatását tekintették a legfőbb feladatnak. Első tanára Kiss Sámuel volt, aki a Kollégium költségén Bécsben tanult rajzolni és festeni. Kiss Sámuel korai halála után az oktatást Beregszászi Pál mérnök irányította. — Azt, hogy a klasszicizmus Debrecenben oly mély és maradandó gyökeret vert és ezzel megalkotta a város XIX. századi arculatát, az ő fáradhatatlan munkájának köszönhetjük. A létszám szerinti fejlődés már érezhető a kőműves és német ács céh 1813. nov. 5-én készített alábbi jelentésében: 6 HBmL. Fogalmazvány 1802:206. 7 HBmL. Tanácsi jegyzőkönyvek 1805—151. dec. 11. 218