A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Sápi Lajos: Névtelen debreceni építők

„Classis Kőműves legények tanulók Auer Pál I 10 1 E. Litsmann Jósefné I 4 — Litsmann Jósef I 10 5 Rachpauer Péter I 10 3 E. Rachpauer Jósefné fiával I 6 — Rabel Cornelius I 10 2 Vinter Antal I 8 4 Lázár Ignátz II 5 ács legények t 2 anuló! özv Vágner Jánosné I 14 — Orbán Mihály II 6 2 Brukner Ernst II 4 1 Auer Pál Czéh mester." <de még mindig elmarad a kívánalomtól, mivel a mesterek vonakodnak a közmunkák végzésétől. A magánosok részére végzendő építkezések ugyanis lényegesen több szabadságot biztosítottak. Ez kitűnik az 1823. évi királyi biztosi jegyzőkönyvből is, amely szerint a csatornázás ügyét élénken figyelemmel kísérő királyi biztos bejelentette, „hogy a' múlt héten tartott Commissionalis gyűlés végzéséhez képpest, az Ujj Város Háza körül építendő Canalisnak, kótyavetyén való kiadását előre közönségessé tétetvén a' Deputatio által, a' Licitationn mindazáltal, elébb egy azután későbben pedig másik kőmives jelenvén meg, a' Licitatiot el nem kezdhette: abból azt láttya, hogy ennek a Városnak a' népességéhez képpest, felette kevés Kőmives Mesterei vágynak, arra pro vocal ja tehát a' Magistratust, hogy valamely alkalmatos Kőmives Mesterekről gondoskodjon."

8 E bejelentésre a város vezetősége megállapította, hogy „több izben kéntelenittetett már maga a Magistratus is tapasztalni, hogy sok munkáltatásba felette nagy hátra maradás van a' miatt, hogy az alkalmatos Kőmivesek kevés számmal vágynak ahozképest ugy gondolkozik, hogy jó, és az építéshez értő Kőmives Mesterekkel szaporítodj

on a' száma". Fenti megállapításokkal szemben a kőműves mesterek száma egyre gyarapodik. Köhler György 1823-ban lép be a céhbe, s az 1825. nov. 17-i összeírás már az I Classisba tünteti fel mint Varga 49 alatti lakost, aki „tavaly II. most I classisu és 18 legényt, 5 inast tart." Ebben az időben jelentette be a korábban Egerben működött Povolny Ferenc kőműves mester Debrecenben való letelepedési szándékát a város vezetőségének, akitől aztán a „Normális Rendelésekhez képest a' Lakó helyéről származó Bizonyság Levél" bemutatását kérték. A bejelentés után alig egy héttel Povolny Ferenc már részt is vett versenytárgyaláson „licitáción", és a csatorna építésében ő is munkát vállalt 1824. június 25-én. Ezen az árlejtésen ugyanis Litsman József, Köhler György, Rachbauer Péter és Povolny Ferenc vett részt. A közmunkák népszerűsítésére tett minden intézkedés azonban eredménytelen maradt, mert 1825 tavaszán a város vezetősége utasítást adott a megbízott szenátornak, hogy a debreceni kőműves mestereken kívül igyekezzen idegenből is felkérni ajánlattevőket a kedvezőbb ár kialakításának biztosítására a csatorna építésénél. Az árlejtések, „licitációk" ugyanis nem nagy kereseti lehetőséget nyújtottak a vállalkozók részére, mivel sokszor olyan éles verseny alakult ki azokon, hogy néha a munkát végző iparos csak ráfizetéssel tudott a vállalt feladatnak eleget tenni. Talán ezzel magyarázható, hogy Povolni Ferenc még az 1832/33. évi adóösszeírásban is mint céhetlen kőműves van feltüntetve 25 Frt. adóval azzal a megjegyzéssel, hogy „marad az adagja." A céhben működő kőmű8 HBmL. Királyi biztosi jegyzőkönyvek: 1823. 82. 219