A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Kormos László: A Türelmi Rendelet és a tiszántúli protestánsok

s minden katolikus ellenkezést „dicsőséges módja szerint elhárított".

15 Az egyházak igazgatásának átszervezése azonban — a protestánsok irányában nyilvánvaló türelem ellenére — sok nehézségbe ütközött. A római katolikus püspöki kar által irányított megyei ellenállást a protestáns erőkkel nem lehetett ellensúlyozni. Az államigazgatási tisztikarban megnyílt ugyan az út a protestánsok előtt, de országosan a katolikus tisztségviselők megőrizték számbeli fölényüket. A reformátusok megnyerésére irányuló egyetemes főgondnoki hivatal megerősítése nem járt sikerrel. 1782. március 3-án Szilágyi Sámuel tiszántúli püspök már az első próbálkozást vétózta, amikor a „mixta synodus generalis"-ról és a vele kapcsolatos „egyéb konzisztóriumok projectumáról" tájékozódott. Azonnal írt Nagy Sámuel ágensnek, hogy a Tiszántúl részéről semmiféle mozdulást ne tegyen.

16 Véleménye mellett hajthatatlanul kitartott. Az egyetemes főgondnoki tiszt körül éles viták támadtak. A Tiszántúl ebben a kérdésben II. József egész uralkodása alatt semmi engedékenységet nem mutatott. 1787-ben pl. 49 okiratból álló aktacsomó jelzi a supremum consistorium szívós ellenzését. A máramarosi és debreceni egyházmegyék által támasztott püspökellenes támadással nem sikerült a tiszántúli superintendenst semlegesíteni.

17 A városi és községi közigazgatási szervekre jelentős befolyása megmaradt. A Helytartótanács egyházi vonatkozású rendeleteinek végrehajtásában kikérték véleményét.

18 II. József egyházigazgatási tervébe beletartozott a birodalom nemzetiségeinek, felekezetközi kapcsolatának az irányítása is. A cseh-morva vidékre kirajzó református és evangélikus lelkészek királyi támogatást élveztek. A türelmi rendelet tehát a cseh-morva reformátusok egyházi életének fellendülését jelentette. A cseh-morvaországi reformátusok a tiszántúli reformátusokkal élénk levelezést folytattak. Blasek Mihály morvaországi református superintendens a debreceni református egyházi vezetőkkel, professzorokkal — köztük Domokos Lajossal, Szilágyi Sámuellel és Varjas Jánossal — bensőséges kapcsolatot tartott fenn. 1783. május 5-én több virágzó református gyülekezet életéről tett jelentést, s megszervezte a morvaországi ifjaknak a Debreceni Református Kollégiumban történő tanulása lehetőségét.

19 E református misszió igen nagy hatással volt a cseh-morva vidék értelmiségének szellemi átformálódására, reformkori magatartására és a nemzeti eszméjük kibontakozására.

20 A Tiszántúl és a Tiszáninnen reformátussága közvetve a türelmi rendelet alapján segítette a nemzetiségek közötti ellentétek feloldását. 15 TREL I. 1. b. 360. 1783. március 30. Hunyadi Ferenc a főkuratortól kapott értesítést közli. Tudomása szerint a volt apácák kolostorát b. Fritz 110 000 Ft-ért vásárolta meg. Felét megtartotta magának, másik felét átengedte református és evangélikus templom céljára. Az evangélikusok azt a részt kapták, ahol az oltár volt. 16 TREL I. 4. d. Szilágyi Sámuel levele Nagy Sámuel ágenshez. 17 Supremum consistorium ügyében lásd TREL I. 1. a. Közgyűlési jegyzőkönyv 1786— 96., 257—261. old. és jegyzőkönyvi iratok közt TREL I. 1. b. 1787. aug. 1. sz. 49. db irat. 18 TREL I. 2. b. 467., 474. 1784. augusztus 14. Debrecen bírája és senatusa küldi a superintendenshez a Helytartótanács (továbbiakban: HTT) rendeletét, ugyancsak 1784. október 22-én a HTT két rendeletét küldi véleményezés végett. 19 TREL I. 24. a. Sinai Misc. VI. másolta le Blasek Mihály leveleit. Varjas professzornak 1783. május 5-i levelében tájékoztatást ad a Cseh-Morvaországban szolgáló lelkészekről (Kovács Ferenc, Jesszenius, Csidor Imre, Gál István, Batsa Máté, Vintzentz Mihály) s felsorolja azokat a helyeket is, ahol prédikátort szeretnének kapni: Szany, Libitz, Lissza, Libissa, Horzatel, Valentin, Vellim, Chlebi, Bossin, Motsovitz, Viszoka, Nebuzal, Uletno, Lipstadt, Szoberdi, Ovakatjovitze, Borova, Proszetz, Rana, Staupitze stb. 20 Richard Prazák: A református magyar értelmiség Cseh- és Morvaországban; Századok 98. évf. 1964. 1—2. Kormos László: u.annak ismertetése. Kézirat a szerzőnél. Prazák elmulasztotta feldolgozni a reformátusok magyarországi hatásaiból átvitt röpiratok befolyását. Bihar, Szabolcs, Zemplén megyék jobbágyainak paraszti dekrétumait és a jakobinus mozgalommal való kapcsolatokat, melyeket a református lelkészek terjesztettek s tiszántúli forrásokkal igazolhatók. 141