A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Kormos László: A Türelmi Rendelet és a tiszántúli protestánsok

II. József uralkodói befolyása kiterjedt az egyházi tan, a liturgia, a lelkészi állások és gyülekezetek szervezésére s jótékony hatása érezhető volt a református énekügy, valamint a szeretetszolgálat fellendülésén. A türelmi rendelet előkészítése során a Heidelbergi Káté — római katolikus mise tanait sértő — kérdéseinek revideálására minden szellemi erő megmozdult. II. József rendeletét a „zélótus katolikusokkal szemben" akarták ezzel segíteni és megerősíteni. Református részről többen — köztük ifj. Ráday Gedeon és Domokos Lajos — azt javasolták, hogy a tiszántúli és a tiszáninneni református egyházkerület egyezzen meg, mert a királyi hatalommal szemben „nem bátorságos a modifikációt halogatni". Szilágyi Sámuel tiszántúli református püspök megértést tanúsított. 1782. március 3-án közölte Nagy Sámuel ágenssel a Heidelbergi Káté kérdéses pontjainak revideálását, de hangsúlyozta, hogy ezzel a református dogmát nem adják fel, és a Káté kinyomtatásához királyi engedélyt kérnek. A Káté korrekcióját a tiszáninneni és tiszántúli püspökök — kerületközi bizottság közbejöttével — 1782. április 3-án végrehajtották, de felterjesztését 1785. március 17-ig halogatták s csak újabb királyi parancsra nyújtották be az udvarhoz.

21 A helytartótanácsi rendelet előírta, hogy a protestáns keresztelési rendtartást küldjék el a vármegyékhez. A tiszántúli püspök 1782. szeptember 30-án tett eleget a felhívásnak, de tiltakozott a bábák által végzett szükségkeresztségek ellen s az ügyet vallássérelemnek tekintette. A rendelet eltörölte a protestáns lelkészek keresztelési stóláját. A tiszántúli lelkészek ezzel hátrányos helyzetbe kerültek. A hajdúkerületi magisztrátus áthidaló megoldásként engedélyezte, hogy az anyakönyvi beírásért díjat szedjenek. Az általános nehézményezés elhárítására 1787. július 13-án a Helytartótanács engedélyt adott a protestáns lelkészek stólaveszteségének pótlására, de azzal a kikötéssel, hogy az adózókat nem terhelhetik. Szabolcs vármegye Nagykállón tartott gyűlése 1788. június 28-án úgy döntött, hogy a lelkészeket 6 évi stóla átlagával közpénztárból kárpótolják.

22 A Helytartótanács irányítása kiterjedt a házasságkötéseknek a római katolikus templomban történő előzetes kihirdetésének szabályozására is. A tiszántúli reformátusság 1784. augusztus 31-i к érvény tervezete — a superintendens, a főkurátor és több elöljáró forgalmazásában — azt kéri, hogy a házasulandó jegyeseket — amennyiben nem vegyes vallásúak — a református oratóriumban is kihirdethessék.

23 Ugyancsak problémát jelentett az anyakönyvezés kérdése. II. József, a klérus befolyásának mellőzésével — az ügyet világi bírósághoz tette át

24 és 1786. március 6-án kiadta a „matrimonális constitutio"-ját. A tiszántúli református püspök ennek alapján rendelte el a házasságkötés anyakönyvi bejegyzését és a jegyesek előzetes háromszori kihirdetésének szigorú betartását. A vegyes házasságból születettek vallására vonatkozó sérelmeket nem sikerült rendezni.

25 Az áttérések körüli zavarok sem oldódtak meg. A katolikus lelkészek nem voltak hajlandók hatheti várakozás után sem elbocsátó levelet adni azok számára, akik a protestáns vallásra akartak áttérni. II. József 1782. január 16-án rendezni próbálta az ilyen jellegű nézeteltéréseket. A Tiszántúlon némi eredményt sikerült is elérnie, s e téren kevesebb lett a panasz.

26 A türelmi rendelet alapján — a református gyülekezetekben addig ellenreformációs hatásra szokásban volt — „pápistás harangozás" megszüntetésére is azonnal kísérletet tettek a reformátusok. A nagykállóiak 1781 áprilisában már kérték a superintendens tanácsát és segítségét az úrnapi processziók alkalmával 21 TREL I. 2. b. 368., 379., valamint I. 4. d. Heidelbergi Kátéra vonatkozó iratai. 22 TREL I. 3. b. 155., 156. 23 TREL I. 2. b. 464. 24 TREL I. 1. b. 360. 25 TREL I. 1. b. 504. 13 db irat. E sérelmeket 1792-ben terjesztették fel a királyhoz. 26 TREL I. 24. a. Sinai Misc. VI. 282. old. 142