A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Kormos László: A Türelmi Rendelet és a tiszántúli protestánsok

király, s hivatalosan október 29-én került publikálásra,

8 melyet Vay István a tiszántúli szuperintendenssel 1781. november 9-én közölt, tiszamelléki konferenciát javasolt a rendelet hiányosságainak kiküszöbölésére és egy deputáció kiküldését javasolta.

9 Magát a rendeletet Debrecenben azonban csak 1781. december 26-án hirdették ki hivatalosan. Péchy Imre a Resolutio megköszönésére hívta fel a kerület figyelmét, Domokos Lajos pedig a meghatottság örömével nyilatkozott a királyi kegyről.

10 A türelmi rendeletet II. József elvi alapvetésnek szánta az állam és az egyház szétválasztásának gyakorlati megvalósításához. A nem-katolikus alattvalók állampolgári jogainak a katolikusokkal egyenlő gyakorlását és vallásszabadságát kívánta biztosítani. Valójában nem jutott el a felekezetek közötti egyenjogúság kimondásához s az állam és egyház elválasztásának megvalósításához, mert az egyházak külső és belső életének irányítását nem engedte át a felekezeteknek, így a végrehajtásban nemcsak a katolikusok ellenállásába ütközött, hanem a protestánsokkal is nézeteltérése támadt. A Tiszántúlon az 1781. október 13-i rendeletet bizalmatlanul fogadták, majdnem minden pontjához már 1781 novemberében hozzászóltak.

11 Nem tartották vallásközi jogegyenlőségnek a gyermekek vallására vonatkozó pontokat. Sérelmezték a szupplikáció tiltását. Nehezményezték a vegyes házasságra vonatkozó katolikus előnyöket tartalmazó rendelkezéseket. Nem fogadták el az új iskolai szervezet igazgatásában a protestánsok mellőzését. Sürgették hagyományos törvényes kiváltságaikba való visszahelyezésüket, a filiák ügyének rendezését és a vizitáció kérdését. Ezeket az előzetes reflexiókat az Edictum végső magyarországi szövegének kihirdetése után, közgyűlésükön újra megtárgyalták, 1782. január 16-án sérelmeik teljes szövege készen volt,

12 amelyet a közös protestáns beadványban felhasználtak. Február 28-án II. József előtt megjelent tisztelgő deputáció — köztük Ráday Gedeon, Prónay László és Vay István — a tisztántúliak észrevételéről a személyes audiencián bizonyára referált is a királynak, aki ígéretet tett a sérelmek orvoslására. II. József egyházügyi politikai reformjainak fogadtatása a tiszántúli protestánsok körében II. József egyházügyi politikájának az államigazgatásban jelentkező kérdéseit a tiszántúli református források szeizmográfhoz hasonlóan jelzik. A magyarországi katolikus főpapság és a római pápa egyeduralmának megtörésére szolgáló Vallásügyi Bizottság felállítását II. József a kancellária tiltakozása ellenére végrehajtotta. A protestánsok felszabadultan élvezték a király intézkedéseit. Rhédey Ferenc 1782. március 29-én

13 a király pápa feletti győzelméről tudósította a tiszántúli püspököt. Megelégedéssel állapította meg, hogy a pápát fogadó királyi küldöttségben egy református és egy lutheránus küldött is volt.

14 Hunyadi Ferenc debreceni lelkész arról tud, hogy a király Bécsben „intra moenia urbis" a „Königskloster" egy részét református és evangélikus templomnak biztosította, 8 TREL I. 24. a. Sinai Misc. II. 394—400. és VI. 232—237. 9 Vay István levele Szilágyi Sámuelhez. Berkesz, 1871. november 9. TREL I. 3. d. 30. 10 TREL I. 2. b. 380. Álmosd, 1781. november 24. Uo. 282 11 TREL I. 24. a. Sinai Misc. И. 394—400. 12 TREL uo. A beadványt aláírták a két protestáns egyház inspektorai és kurátorai, s hivatkoztak az 1606., 1608., 1647., 1659., 1681., 1687., 1715., 1721—22. pesti komisszió, 1725., 1728., 1731. és 1742. évi rendeletekre, törvényekre. Tolerancia iratai, TREL I. 1. b. 322., 338. 13 TREL I. 2. b. 387. 14 Uo. II. József maga jelölte ki a pápa elé menendő küldötteket, akik 3 postakocsi váltásra mentek elébe, maga a király csak 1 postakocsi-állomásig ment ki a pápa elé. 140