A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Kormos László: A Türelmi Rendelet és a tiszántúli protestánsok

Az uralkodó tisztántúli egyházpolitikájának mozgató rugói II. József szakított elődeinek valláspolitikájával. III. Károly vallásügyi intéz­kedései a protestánsokat az államvezetésben országgyűlési és megyei szinten a perifériára szorították, a katolikus egyházat államvallási mivoltában megerősí­tették, s Magyarországon a Habsburg hatalmat ellenreformációs töltetű feudális vezetéssel biztosították. Ezzel szemben II. József a magyarországi feudalizmus helyi autonómiai közösségeinek megtörésére törekedett. Szó sem volt arról, hogy felszámolja a feudalizmust és a polgárságnak sem biztosított előnyös fejlődést, de hatalmát az ellenreformáció irányítása alól ki akarta szabadítani. Politikai hatalmát a protestánsoknak biztosított vallási türelem révén is meg akarta erő­síteni. Már anyja, Mária Terézia is a katolikus centralizáció híve volt, aki biro­dalmának egységét iskolapolitikájával kívánta tovább növelni. A magyarországi nevelésügyet haladó szellemű átalakítással, a Ratio Educationis kibocsátásával, de katolikus irányítás alatt állította politikai céljai szolgálatába. II. József iskola­politikájában már felmérte a protestáns közoktatás befolyásos voltát, ezért a pro­testánsoknak engedményeket adott, de a katolikus iskolapolitikai centralizációt nem akarta feladni. Ma már látjuk, hogy taktikai lépései elsietettek voltak. Az erőviszonyokat ebből a szempontból nem sikerült felmérnie és úgy irányítani, hogy a protestánsokat megnyerje. Csak rendelkezéseinek visszavonásakor kiala­kult kényszerhelyzetben ismerte fel, hogy a vallásfelekezetek és a jobbágyok felé forduló türelmi politika az Európában kialakult történelmi helyzetben vissza­vonhatatlan. Tulajdonképpen ezzel a felismeréssel vált a Habsburg-ház egyik legjelentősebb uralkodójává. Ellentmondásos egyházügyi politikáját Magyaror­szágon a tiszántúli eseményekben jellegzetesebben tekinthetjük át, mint orszá­gos kitekintésben, mert a Tiszántúl egyik góca volt a szatmári békekötés óta fo­lyamatosan ébren tartott jobbágy- és vallásszabadságra törő mozgalmaknak. II. József uralkodói elgondolásának a végrehajtásához a tisztántúli protes­tánsokban keresett segítő partnert. Már uralkodása előtt tisztán látta, hogy a Partium, Erdély és a Tiszántúl támogatása nélkül központosító hatalmi törekvé­se, jobbágy-, vallás- és közoktatási politikája Magyarországon nem valósítható meg. A jobbágyság helyzetének javításában maga mellett tudhatta a tisztántúli református lelkészeket és egyházi vezetőket. Iskolapolitikája viszont éppen a ti­szántúliak makacs ellenállásába ütközött. Toleráns vallásügyi rendelkezésével ezt az ellentmondásos helyzetet egyszerre szerette volna felszámolni. Türelmi rendeletével a Tiszántúlon három célt kívánt elérni. Egyrészt fele­kezeti toleranciával igyekezett a protestánsokat is megnyerni a megyék feudális szerkezetű igazgatásának átszervezéséhez, másrészt iskolapolitikája és az új ok­tatási rendszer kiépítése érdekében ellenállásukat megtörni, végül gazdaságpoli­tikája végrehajtásában biztosítani közreműködésüket. A tiszántúli eseményekből kiderül, hogy II. Józsefnek sürgős volt a tiszán­túli protestánsok megnyerése. Tervei megvalósításához nélkülözhetetlen volt a magyarországi protestánsok között irányító szerepet betöltő tisztántúli reformá­tusok befolyása és támogatása. Tiszántúli levéltári források megörökítették, hogy a türelmi rendelet végleges megszövegezése és kibocsátása előtt II. József — köz­vetlenül Mária Terézia halála után azonnal — már 1780. november 30-án két ren­deletet küldött a Partium bírói táblájának, az Erdélyi rész és Debrecen város asszesszorainak. Egyikben megerősítette a megyei karokat és rendeket kiváltsá­gos jogaikban, szabadságukban és immunitásukban, a másikkal a felekezeti bé­kességet munkálta, s benne toleranciájáról az akatolikusokat is biztosította. Ti­szántúlon e két rendelet kihirdetésével II. József azokat az erőket kívánta egy­szerre megnyerni és felszámolni, sőt egymással szembeállítani és megtörni, ame­lyek az állami centralizációt akadályozták. Átgondolt taktikai lépésének sürgős­ségét mutatja, hogy ezeket a rendeleteket Debrecenben 1780. december 6-án éj­jel 12 órakor kikézbesítették. Korabeli feljegyzés szerint az uralkodó politikai vonatkozású rendeletét 1780. december 7-én Eötvös Imre debreceni nótárius pub­138

Next

/
Thumbnails
Contents