A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Takács Béla: Debreceni inasok élete a XVI–XVII. században

Az apród othon üllyön mindenkor, és erőssen igyekezzék mind urátul, mind aszonyátul, mind az legénytül tanulni. Ha az apródok fejet mosnak, az pesselyben az pénzt nem veti, lopónak hiják, és erőssen meg veszszőzik az céhben. Ha az apród fejet mos és el végezte az első mosást és az legény kezéből ki veszi, az urának meg mondgya, mert az apród is az eö tanulásáért szolgál. Ha peniglen az műhelyben az apródok egymás szemére lopást, vagy paráznaságot hánynak, az urának az apródok ezt be mondgyák, mert az céh nem tart olyan személyt. Mindezeket tartozzanak az apródok be mondani, mert a ki meg nem mondja, az céh mester házánál meg büntetik, az céh rendelése szerint. Valamely apród az korcsomára megyén, és azt gyakorolja, meg_ kötöztetvén az céh mester házánál az több apródokkal, borbély inasokkal marok veszszőkkel meg verettetik. Az kártya jácás is igen meg tiltatik. Továbbá ez is a te tiszted, hogy ha az legény az ura dolgában jár, sebeshez, vagy köppölyözni, avagy kenni megy, azomban ott talályák marasztani, urad avagy aszonyod hirivel tartozol utánna menni, de ha maga dolgában jár és az korcsomára megyén, urad hire nélkül utanna meny. Ha az inas az ura engedelmébül aratni megyén, a mit keres, fele az urájé, fele az inasé, abbul ruhászkodjék". Más iparágakban sem volt rózsás az inasok, apródok helyzete, de a borbélyoknál ez különösen nehéz volt. A szinte intézményessé tett besúgó rendszer kialakítása nagyon egészségtelenné tette az inas — apród — legény — mester egymáshoz való viszonyát az egyébként egészségüggyel foglalkozó céhben. Nyilván ez az embertelen élet késztette az inasokat arra, hogy sokan elszökjenek a műhelyből. Ebből viszont az következett, hogy a mesterek az inas beszegődtetésénél 1673-tól kezdve egészen különleges, első olvasásra hihetetlennek tűnő kezesrendszert vezettek be. 1673-ban így írták be a jegyzőkönyvbe az egyik inas beszegődését: „Galgóczi Borbély Gergely úr chéh mesterségében szegöldöt be az borbély műnek megh tanulásáért Nagy Harsány fi Győry János fia Istók, Thury Borbély Andráshoz három esztendeig, az napja Szent György napja, kezes a bal füle". Mit jelent ez a kifejezés? Csak azt, hogy az inasokat ettől kezdve egy-egy fülük levágásával ijesztgették arra az esetre, ha megszöknének gazdájuktól. Későbbi bejegyzésekben azt olvassuk, hogy személyes kezest is kellett állítani az inas beszegődésekor, ezen kívül 25 Ft-ot letétbe helyezni a mesternél. Tovább bővül a debreceni borbélyoknál a speciális kezes rendszer a jobb vagy a bal kézre, illetve egy-egy kéz kis ujjára. 1703-ban Zilahon lakó Szíjgyártó István fiát már úgy szegődtették be, hogy kezes volt érte „a füle és az orra" és a 25 Ft. 1737-ig foglalja magába a céh jegyzőkönyve az inasok beszegődtetését és 1728-ban fordul elő utoljára hogy az inas a „bal fülét kötötte le", ajánlotta fel kezesnek. Bár a borbélyok könnyen elvégezhették a szegődtetésben említett amputálást, semmiképpen nem tartjuk azonban valószínűnek, hogy csak egyetlen inast is megcsonkítottak volna. Fenyegetésnek szánták ezt a kilátásba helyezett drákói büntetést, de még ez sem akadályozta meg az inast abban, hogy el ne szökjön könyörtelen gazdájától. Az 1700-as évek elején egyre gyakrabban fordul elő az inasok neve mellett ez a bejegyzés: „megszökött", esetleg: „jámborul megszökött".

23 Űgy gondoljuk, hogy a debreceni inasok XVI—

XVII. századi életének ismertetéséhez elég lett volna a késesek vagy a borbélyok céhtörvényeit közölni, mert csak ezek alapján hiteles képet kaphatunk a céhrendszer legalsó fokán álló inasok és apródok helyzetéről. Ezek a 10—12 éves korukban inasnak szegődtetett gyerekek esztendőkön keresztül ki voltak téve a mester, mesterné kénye-kedvének. Sokszor a mesterné félelmetesebb volt a gyerek számára mint maga a mester, aki tanította. Csak a szíjgyártók artikulusaiban találjuk annak a nyomát, hogy az inast valami védte. Általánosságban az inasnak a műhelyben, a mester házában mindenki parancsolt, mindenki üthette-v érhette, jobb esetben a rendtartásokban meghatározott 23 Borbély és sebgyógyító céh jegyzőkönyve, a céh artikulusai: Koll. Könyvtár, kézirattár. R. 503; R. 750. sz. 125