A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Takács Béla: Debreceni inasok élete a XVI–XVII. században

a mezőgazdasági termékek, másrészt az állattenyésztésből adódó melléktermékek bizonyos fajtájának feldolgozásával foglalkoztak. Ilyenek voltak a kötélverők, valamint a fésű- és gombkészítők. A debreceni kötélverők a többi céhekhez viszonyítva elég későn, csak 1672ben hozták létre érdekvédelmi társaságukat. A Balyik András főbíró által kiadott 30 pontból álló regulákból mindössze két cikkely vonatkozik az inasokra. A tanuló évet két esztendőben határozza meg a 18. regula, amely idő alatt a mester tartozott évenként adni az inasnak két inget, két lábravalót, egy nadrágot, süveget, szűrt, lábabelit elegendőt. Ha inaséveit kitöltötte, egy aba nadrágot is kapott gazdájától. Két esztendő után, ha „ jámborul szolgált" az inas, a céh előtt mestere felszabadította, erről írást kapott. A céhládába 5 pénzt, a pecsételésért a céhmesternek 25 pénzt, „társpohár" címen 50 pénzt fizetett a céhnek a felszabadult inas. Ha azonban szabadulása előtt „csak egy hétig kullogna is", és ismét visszament mesteréhez, 1 Ft-ot fizetett a céhnek, a szegődtetés helyreállításáért pedig 12 pénzt a gazdájának. A felszabadult inasból apród inas lett és 15 nap alatt köteles volt legénynek beszegődni vagy a gazdája, vagy más mester mellé.

12 A fésű- és gombkészítők, vagyis a szaru feldolgozásával foglalkozó mesterek szintén Balyik András főbírótól, a késcsinálókkal együtt kaptak közös céhlevelet 1674-ben. Az inasokról annyit tudunk meg a 32 regulából áll ószabályzatból, hogy „az fűsű és gomb csináló inasnak apród esztendeje lészen kettő, az ki aratni megyén, az ki aratni nem mégyen, legyen három. Fizetése az szegődtetésben legyen egy fél szer aba mente, egy aba nadrág, egy fekete süveg, négy ing, lábravalóval edgyütt. Második esztendejében pedig két hét után egy napot elő adatik az maga élésére".

13 Debrecen élelmiszeriparában, későbbi országos, sőt európai hírre való növekedésében a mészárosok és hentesek elévülhetetlen érdemeket szereztek. A mészáros céh első szabadalomlevelét Szilágyi Erzsébet, Mátyás király anyja 1478ban adta ki. 1512-ben a debreceni mészárosok kölcsönkérték a budai mészárosok részletesebb céhszabályzatát, amely az inasok rendtartását eléggé szűkszavúan intézi el, ti. csak annyit követelt meg az inastól, hogy a mesterséget „néhány éven keresztül tanulja" és ha a mesterek előtt bebizonyította, hogy „a húsvágást tulajdon kezével tudja", felvették a legényrendbe. Az inas járandóságáról, fizetéséről az artikulusok semmit sem mondanak.

14 Szintén országos hírű volt a debreceni ötvösmesterség, amely már a XVI. században művészi alkotásokat produkált, igazi virágzását azonban a XVII. században érte el. A debreceni ötvös-céh alapításának pontos dátumát nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy 1577-ben a céh törvényeit átengedték a Kecskemétre menekült szegedi ötvösöknek. 1598-ban kaptak a debreceni mesterek új céhszabályzatot Duskás István főbírótól. A 36 pontból álló szabályzat X. artikulusában az inastartás rendjéről és az inas fegyelmezéséről ezeket olvashatjuk: „Inast az mestörségnek tanulására senki négy esztendő alatt ne fogadhasson, és azonképpen szabadossan se válthassa az szabados legénységre négy esztendő alatt, sem pénzért sem barátságért, se idegönt se mestör fiat, az határozott esztendő alatt befogadni és szegődtetni pénzért nem szabad, sem tanítani inast; és így a négy esztendő igazán eltelvén, az inasokat céh előtt j

availjuk szabadíttatni esztendejüktől; ha mely inas urát elhagyná az négy esztendő alatt és más mestörhöz akarna menni, az ő ura akaratja és engödelme ellen, ez ilyet az az mestör be ne fogadhassa, hanem újonnan négy egész esztendő számra, hat forint büntetés alatt". A X. artikulus külön foglalkozik az inas fegyelmezésével és a lopás bűnébe esett inassal kapcsolatban a szabályzat elrendeli: „ezféle a céh eleiben vonatván, és székre kötözvén, mindön inas egymarok veszszővel harmat-hármat üssenek rajta, és ha az 12 HBmL. Kötélverő céh iratai. IX. 18. 1. sz. 13 HBmL. Fésű és gombkészítő céh, késcsináló céh iratai. IX. 16. 1. 14 HBmL. Mészáros céh iratai. IX. 20. 1. sz. 121