A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Takács Béla: Debreceni inasok élete a XVI–XVII. században

cennek nyújtott kiváltságokért mintegy viszonzásképpen elvárta, hogy főlovászmestere részére a szűcsök egy bőrruhát adjanak minden esztendőben.

10 A szűcsök első céhlevelét Mészár Gergely bíró adta ki 1449-ben, amelyet az idők folyamán többször átírtak és megerősítettek, azonban az inasokról ezek a szabályzatok sem mondanak semmit. 1598-ban Duskás István főbíró 48 artikulusban foglalta össze a debreceni szűcsök szabályzatát és ebben a 12—19. cikkkely az inasokkal kapcsolatban elrendeli: „12. Senki az mestörök közül alább inasát három esztendőnél meg ne fogadhassa; úgy fogadja penig, hogy valamire az ű urának szükségös, tisztösségös dologban szolgalatja, mindönben tartozzzék szolgálni és elmönni az dologra. Az ura is penig az két esztendőben tartozzék oktatni s tanítani, kiváltképpen penig az harmadik esztendőben jobban tartozik tanítania. Az inas is az ű urának mind az két esztendőben, az utolsóban is híven tartozik mindönben szolgálni. Az mestör penig tartozzék megfogadni az inast az két chéhmester előtt azvagy az kiket az chéhmestör képében oda küld az beszegődésre, és mikor ideje eltelik az inasnak is, az mestör tartozik az chéhmestöröknek hírt adni, hogy esztendeje kitölt; ha külömben cseleködnék, ötven icze bor az büntetése. Az mestör penig az inast két hétnél tovább szegődetlen ne tartóztassa azon büntetés alatt. 13. Rendi penig az inas tartásnak ez legyen, hogy az ura első esztendőre adjon neki két inget, két gatyát és subicza ködment; másik esztendejére is annyit adjon neki. Harmadik esztendejére két inget, két gatyát, száz pénzt vagy száz pénz ára bőrt vagy ugyanannyi pénz ára posztót, az melyiket az inas szereti, adjon. 14. Az inasnak szabad legyön valamönnyi számú kecskebűrt akar vonni, és eladni maga számára, mindazáltal ura híre nélkül se mesternek, se legénynek huszonöt icze bor büntetés alatt el ne merje adni. 15. Ha mely mestörnek fia vagyon és az mestörségöt akarja tanulni, ha az atyjánál tanul is, az atyja is apród esztendőre inasul megfogadja és az esztendőket vele kitöltesse, és mind megfogadása, mind esztendeje kitelése az chéhmestörök hírével legyen. Annak mint atyjafiának szabad miféle ruhát és fizetést ad; ha külömben cseleködik ötven icze borral büntettessék. 16. Hogyha az inas az urátúl az legény felől oly szót hall ki az legénynek ellene volna, azt a legénynek meg ne mondja; ha penig az legénytül is az ű ura ellen oly szót halland az ki az ű urának és asszonyának vagy háza népének tisztössége ellen volna, avagy az legénynek lopását látja vagy az csáva dolgából avagy az mihelyben, azt is az inas tartozzék bemondani az ű urának; ha hol meg nem mondaná, az inas is olyan leszön mint azféle legény és semmiképpen az mivet itt Debrecenben ne tanulhassa. 17. Ha az ű ura híre nekül elmönne és harmadnapig meg nem jüvend, külömben az б ura be ne fogadhassa, hanem az chéhnek az inas adjon egy forintot; ha ezön kívül az ura befogadná, ötven icze borral büntetődjék. 18. Ha inast pénzért tanít valamely mesterembör, annak semmivel nem tartozik, de azféle inas is mind az három esztendeig, valami az szűcs műhöz való dolog, tartozzék mívelni. 19. Az bérös inas ha apród esztendejét kitölti, az inas mivelhogy mindjárt legénynyé nem lehet, az mely mestert bérös inasul szolgál, sz. György naptúl kis karácsonyig szolgálja és az ura neki érdöme szörént fizessön; ha penig nem szent György napban telnék ki ideje, ugyanannyi ideig szolgáljon bérös inasul az mennyi idő sz. György naptúl kis karácsonyig számláltatik és ezféle inast is két mestör előtt fogadja meg, ha ki külömben cseleködnék, ötven icze bor az büntetések". A szűcsök céhszabályzatában bukkan fel először a besúgás, vagy árulkodás, mert az inasnak kötelessége volt a legény kihágásait a mesternek „bemondani". Ilyen szankciók mellett aligha jöhetett létre igazi barátság az inas és a legény között.

11 Debrecen fejlett mezőgazdaságából és állattenyésztéséből következett, hogy a bőriparon kívül olyan mesterségek is kialakultak a városban, amelyek egyrészt 10 Hajdú-Bihari Történelmi Olvasókönyv. Szerk. Komoróczy György. (Debrecen. 1973.) 30. 11 Imre Lajos: Debreceni szűcsök rendszabályai a XVI. sz. végéről. Történelmi Tár. 1884. 763—64. 120