A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)
Természettudomány - Lovas Márton: Frakcionális automata talajcsapda kifejlesztése a „Síkfőkút Project”-en
A ВагЪег-féle talajcsapdázásos gyűjtőmódszer felhasználási területei 1. A talaj felszínén és az avar alatt élő rovarok begyűjtése faunisztikai vizsgálatokhoz. 2. Coleopterológiai anyag gyűjtése. 3. Synoecológiai vizsgálatok a talaj felszínén élő különböző rovarrendek (Isopodák, Myriopodák, Arachnoideák, Coleopterák stb.) esetében. 4. Nedvesebb környezetben a hazátlan csigák mennyiségi viszonyainak becslése. 5. Az erdő, illetve az oecosystema kis rágcsálóinak faji összetétele és menynyiségi viszonyainak becslése. A talajcsapdás gyűjtések oeco-coleopterológiai lehetőségei 1. A talajcsapdás gyűjtési módszer alkalmazásával tisztázni lehet egy-egy oecosystema talaj-felszínén, illetve az avar alatt élő rovar-fauna minőségi összetételét. 2. Nyomon követhető a talajfelszíni rovar-fauna fajainak egyedszáma, illetve ezek változásai. 3. A hosszabb időtartamú gyűjtések tisztázhatják az élőhely fajainak egyedszám-változásait. 4. Az egyedszám-változásainak ismeretében a vizsgált fajok aktivitási görbéi megrajzolhatók. 5. A vizsgált fajok dominancia-értékei és ennek változásai is nyomonkövethetők. 6. Diverzitás számításokat végezhetünk. A kiválasztott rovarcsoport (genus, família, ordo) fajain kívül ezeket az eredményeket kapjuk a talajfelszínén élő más rovarokra is. Az így nyert adatok jól felhasználhatók az ökoszisztéma talajszintjének jellemzésére és a konzekvenciák levonására. Erre az irodalomban számos példát találhatunk. Nem lehet azonban ezen a módon az egyes fajokról, életmódjukról, napszakos aktivitásukról adatokat nyerni, s így táplálkozási szokásaikról, viselkedési módjukról következtetéseket levonni. Kétségtelen tény, hogy egyéb, például terráriumi kísérletekkel, táplálkozási megfigyelésekkel ezekről a kérdésekről nyerhetünk adatokat, azonban nem minden faj esetében tudjuk ezeket a vizsgálatokat elvégezni, s a természetes környezetben való viselkedés megfigyelése mindenképpen csorbát szenved. Ilyen meggondolások alapján kezdtünk neki a frakcionáló, automatikus talajcsapda elkészítéséhez. Megjegyzendő, hogy nehezítette a munkát az a tény, hogy a talajcoleopterológiában hasonló módszerről nem volt tudomásunk, a lepidopterológiában alkalmazott legújabb fénycsapdákról szóló dolgozat is csak e dolgozat írásakor került kezünkbe. Megismerése viszont megerősíti elképzelésünk helyességét. A frakcionáló, automatikus talajcsapda A klasszikus talajcsapdák esetében az irodalom az egyhetes gyűjtési periódustól, az egyhónapos gyűjtési időszakig számos módszert említ. Saját vizsgálataink során az egy hónapi gyűjtési időszakot alkalmaztuk. Ezzel a módszerrel az egyes fajok évszakos és egész évi aktivitási viszonyaira lehet következtetni. Ezért a kémiai vizsgálatoknál használt frakció-gyűjtő berendezés példájára gondolva egy olyan talaj csapda elkészítését terveztük, ami naponta, azaz 24 óránként váltja a csapdaedényt. Ez a csapda azonban nem szolgáltatott volna adatokat a napi 10
