A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Néprajz - Voigt Vilmos: A folklór és az irodalom kapcsolata a magyar állatmesékben

rejtvény, kérdés, megoldandó értelmű mondás' tartalommal. Az ismert mese

96 végén oU vassuk: ; •• ; • i „Végre felele az farkars (sic!) ees monda nekij. Iollehet een az te meseijdet meg nem feijthete(m), de azért wachoromat el nem hagijom. Meg kapa azért ewtet ees meg eue." Az idézetben már nem tisztán régi értelmében szerepel ugyan a „mese" szó, mindazonáltal a népi mesélésre nem mutat és következtetési lehetőséget sem nyújt. Több fabulában találkoztunk a „történet" szóval is, leginkább kapcsolataiban. Felmerülhet a kérdés, nem utal-e ez a kifejezés a hagyományra ? Ha az idevágó néhány adatot sorra vesszük, ez nem látszik valószínűnek. (12a: „Mykoron a farkas barant ennek, az teteme tewrtijnetzerint torkába akada, keres, keer segítséget, nem mijelij senkij."; 71b: „Az rokat mijkoron az wadazok kergetnek, tewrtijnet zerijnt talalkozek egij fa wago emberre, annak kezde nagij erewsse(n) kewnijergenij hogij ewtwt elreijtene."; 74a: „Elmenenek egij nehanij halazok hal fognij, ees mijkoron semmijt nem foghattanak wolna kezdenek bá(n)kodwa haza fele me(n)nij haijoikkal, ees mijkoron mennének azo(n) kewzbe egij hal az masijkat kergetwe(n) tewrtijnet zerint a haijoba be zewkewllek, meg ewrijlnek raijta az halazok, be wijuek az warasba ees nagij pénzen adak el." A legutolsó adat az egész mesét tartalmazza. (Noha a „történet szerint" forma hordozhat magán folklór értelmet, Pestinél ennek semmi nyoma, egyszerű beszédformula, mai értelmét tartalmazza.

97 A meséket magukat sohasem nevezi történetnek. A latin és majd a magyar nyelvű szövegben ennek megjelölésére a fabula szót használja (A3a, A3b, 2a). Ez semmiképp sem utal népi szóhasználatra. Ismeri ezenkívül a „példa" szót is. („Wijzzontag a hangija azt mongija wala, hogij ew wolna nemes, mert ew meg elegednek raijta mijt nekij a zerenche parancholt wolna, ees hogij ew tewkelletes wolna de az leegij alhatatlan ees bwdoso, ees hogij a hangija mijdenijt kellemetes wolna, ees io munkálódásnak peldaija, a leegijnek kedijg eletij nijawalijas ees wezedelmes." 21b.) Ennek sincs azonban műfaji értéke. Nyilvánvalóan irodalmi jellegű a „tréfa" szó használata. (6b: Mijkoron az ázzon ezek ellen semmijt ne(m) zolhatna monda az wranak, de hol uewsden io wram ez zep marhat: a mijnt een latom ez rakwa trefawal, azért immár een sem gijlelem." Esopus élete c. bevezetésben.) A tréfa szó, akár a máshol említett „tréfa beszéd" („.. .de noha testij allapattija zerijnt rwt es egtelen, azért elmeijezerijnt gijors ees okos, ees chodaltos mijnennemij okos ///tréfa bezednek megtalálására." la—b. A bevezetőben: Esopusnak eletij.) nem csupán az állatmesére, inkább az Ezópus életéhez fűzött elmés cselekedeteknek, tréfás mondásoknak a jelölésére vonatkozik

97

". Hasonlóképpen ezekhez, az ezópusi életrajzban előforduló „deákság" 'tudás, tudomány' („Ees monda az kertez. Ez rwtsagnal wagijone walamij deiaksag ?" 7b) sem utal műfajra még kevésbé nép hagyományra. A szavak megléte ugyan jellemző, és segítségükkel világosabban áll szemünk előtt Pesti irodalmi műveltsége és ismeretének mélysége, de a folklór és irodalom kapcsolatára nem is utalnak ezek. Jellemző, hogy a bevezetőben fordulnak elő leginkább, amikor is a hagyomány által hitelesnek vélt klasszikus görög viszonyok tükrözője. Pesti legsajátabb szövegrészeiben, az affabulációkban nyoma sincs ezeknek a szavaknak. Egy alkalommal ugyan előfordul a „csúfolkodni" szó, de ott sincsen az ige egyedi jelentésén túlra mutató értelme. (24b: „Embernek mijnde(n)koron iolra kel gondolnij / Nalanal erewsbel nem kel chwfolkodnij. / Mert kart wall, ees fog zomorkodnij.") Összegezve az egyes, műfaji elnevezésekre utalható elemek végigtekintését: nem látni bennük sem a huzamosabb irodalmi hagyományra, sem népi előadásra mutató elemeket. Ilyen nyomokat azonban nemcsak egyes szavak, elnevezések meglétéből, hanem az előadás általános módjából, stílusából is kiolvashatunk. Ha ennek a feladatnak megoldásához fogunk, legelsőbb is meg kell néznünk, milyen jellegű munkának szánta Pesti művét? A közölt latin és magyar idézetekből nyilvánvaló, hogy munkáját olvasásra készítette. (A2a, A4a, 96 Wienert ET 97. 50. (H 274). 97 NySz III. 766. 295