A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)
Muzeológia - Boross Zoltán: A Sarló kiállításának története
ők a kolozsvári Korunk marxista folyóiratban adtak felvonulási terepet a sarlósok vitaírásainak. Ide kerültek a romániai Korunk régebbi és újabb folyamának számai. Fábry Zoltán vitrinje a stószi kommunista író és publicista teljes irodalmi tevékenységét ölelte fel Az éhség legendája verhovinai útleírásától Az Út számain át a Vigyázó szemmel posztumusz kötetéig. Fábry Zoltán halotti maszkját (Nagyidai Ernő ajándéka) az az emlékező tisztelet helyezte ide, amellyel a Sarlósok tartoznak a stószi mesternek róluk szóló nyilatkozatáért: „A Sarló... következetesen és állásfoglalóan jutott el az osztályharc teljességéhez az etnográfiai szocializmustól a puritán realizmusig". A teljes életműről szóló munkát, Sándor Lászlónak a kiállítás ideje alatt megjelent Tanú és tanulság című kötetét, utólagosan helyeztük el a vitrinben. A hazai közönség először találkozhatott a szlovákiai magyar képzőművészet egyik legeredetibb alakjával, Tallós Prohászka István somorjai festőművésszel. Már 1919-ben feltűnt, amikor a 13. vörös honvédgyalogezredben harcolt a tanácsköztársaság védelmében, s mint ezredrajzoló, 200 rajzot és vízfestményt készített a történelmi harcokról. A budapesti Iparművészeti Főiskola elvégzése után Berlinben folytatta tanulmányait, majd végképp Somorján maradt, a Csallóközben. Szociális festő lett, képei kordokumentumok: a szegénység, kisemmizettség és kétségbeesés, mégis élni akarás szemszögéből veti vászonra benyomásait és látomásait. A kiállításon bemutatott Föld'nyúzó című olajfestménye kegyetlen paraszti életet jelez, ez a kép a Sarló központi helyiségében függött annak idején. A Csallóköz reális motívumait ábrázoló képei napsugaras színérzékenységükkel fogják meg a nézőt. Képei ezen a kiállításon a felfedezés erejével hatottak. „Prohi" — ahogy nevezetük — lelkesen részt vett több Sarló-vándorláson, itt szerzett benyomásait őrzi a Parasztfej s a Találkozás. (Egyik legnagyobb alkotása, a Jéghordás, a prágai Modern Galériában látható.) Richter Sándor egykori Sarlós, pozsonyi grafikus a sarlósok esti tanyázóhelyén, a Stefánia kávéházban készítette karikatúráit. Eddig ismeretlen szénrajza Móricz Zsigmondról és Simonyi Máriáról az írót a „lelkes, buzgó, baloldali fiatalok, a Sarlósok" társaságában ábrázolja. Itt helyeztük el Bokros Birman Dezső ismert Ady-maszkját, mely éveken át a Sarló helyiségét díszítette, s a mozgalom szimbóluma volt. Az egyik tágas vitrinben mozgalmunk eszmei testvérének, a budapesti Bartha Miklós Társaságnak a kiadványai voltak láthatók: József Attila és Fábián Dániel Ki a faluba című röpirata, s az Új Magyar Föld kötetei. Egy régi vitát akartunk tisztázni: kétféle BMT létezett . Egy népi, baloldali, melyet a kiadványok szerzői, Fábián Dániel, Olt Károly, Gunda Béla, József Attila képviseltek, s egy későbbi jobbra tolódott, melyből a baloldaliak egy éles nyilatkozattal már 1930 őszén kiváltak, miután ők maguk „magyar hitleristák"-nak bélyegezték meg az egyesületben uralomra jutott irány híveit. Rendkívüli érdeklődést váltott ki Rosie Ney, vagyis Földi Rózsi 34 egykori „szociofotó"-ja (a kifejezés is a sarlósok szótárából származik.) Az egykori Kárpátalja ruszin és magyar lakosságának ma már elképzelhetetlen nyomorát leplezték le ezek a felvételek a Sarló 193l-es falukutató vándorlása idejéből. A képeket még abban az évben Pozsonyban kiállítottuk, s bevezetőjében Hornyánszky István építészmérnök társunk így jellemezte az anyagot: „A Sarló szociofotó kiállítása, biztos művészettel mutat rá arra az objektívumra, amelyet a lencse eddig végzetesen nem ismert: a lüktető életre". A képeket a fotóművésznő egy párizsi lap számára készítette, majd Magyarországra hozta s a Párttörténeti Intézetnek adta át, ahonnan a negatívokat beszereztük. Az anyag Debrecenben került először a magyarországi közönség elé. Egy fal hosszában a sarlósok kulturális tevékenységéről adtak számot a kiállított egykorú plakátok, így többek közt a pozsonyi Prímáspalotában tartott első irodalmi est, egy érsekújvári fellépés, munkásakadémiák falragaszai. A kiállítás „főfala" a Sarló kelet-európai néptestvériség koncepcióját fejezte ki. A pozsonyi Petőfi-szobor másfél emeletes magasságúra felnagyított képe alatt csehszlovák, magyar, román, nemzeti színek s vörös szalagok emlékeztettek a Sarló 1930-as budapesti és 193l-es pozsonyi Petőfi-koszorújára, amely a kelet-európai népek szocialista egymásra találását hirdette. A sarlósok működési helyére vonatkozó városképek, köztük Prága és Pozsony képe alatt Ady, József Attila, Győry Dezső, Julius Fucik kelet r európai sorsközösséget, hirdető mondatai olvashatók. A kiállítás történetének szerves része a,megnyitás,majd a díszteremben 468
