A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Néprajz - Vajda Mária: A balmazújvárosi Németfalu táplálkozási szokásai

dítva vagy átalakítva találjuk ettől kezdve. Ezek az átformált vagy lefordított nevek általánossá váltak minden belügyminiszteri engedély nélkül.

32 A németek viszonylag hamar bekapcsolódtak Balmazújváros közéletébe. Ezt bizonyítja az 1822. december 2-án felvett presbiteri jegyzőkönyv, mely szerint Peter Leyder személyében a németek közül választottak bírót első ízben.

33 Leyder Péter több mint másfél évtizedig viselte a bírói tisztséget, 1841-ben is mint főbíró szerepelt. Ez időtől kezdve a németeknek mind nagyobb szerep jutott a közigazgatásban. A betelepítés kimondatlan célja, az itt élők „megszelídítése", engedelmes, hűséges alattvalókká nevelése nem járt sikerrel. Hamarosan kiderült, egy emberöltő sem kellett hozzá, hogy a német jobbágyok és zsellérek a magyarokkal egyetértésben küzdenek a földesúri elnyomás ellen. Nem egyszer beigazolódott, hogy az újvárosi nép legforradalmibb, legrebellisebb elemei éppen az egykori német telepesek utódai közül kerültek ki.

34 A Németfalu leghaladóbb gondolkodású agrárszocialistái az 1901-ben alakult Földmívelő Egyletnek voltak a tagjai, a magyar szegényparasztokkal együtt. Az 1905-ben alakult Kossuth Kör tagságának döntő többségét is a Németfaluban lakók alkották. Erre utal az alakuló közgyűlés jegyzőkönyve is.

35 A hivatalos nyelve ennek a körnek is magyar volt. Ez azért fontos, mert igazolja Lengyel Imre és Varga Antal megállapításait, akik gyors beolvadásról írtak említett munkáikban.

36 A németek viszonylag gyors asszimilációját Balmazújvároson elősegítette a magyarokkal azonos társadalmi helyzet és az azonos vallás.

37 A balmazújvárosi német telepítés szigetszerű település, egyedülálló a Hajdúságban, magyar falvak által közrefogva. így összeköttetést semmiféle németajkú lakossággal nem tarthatott fenn. Számszerűen is kisebbségben voltak az adott településen belül a magyarokkal szemben. A betelepült németek nem alkottak homogén közösséget, hiszen a betelepülésük sem egy tömegben történt, s a telepesek különböző vidékekről jöttek. A telepesek élete új környezetben játszódott, új társadalmi és gazdasági struktúrában, egy új földrajzi és éghajlati környezetben éltek, így az ezekhez való alkalmazkodás, az itt élő emberek közötti hasonuláson alapuló fejlődés természetes folyamat volt. A fenti tényezők következtében a betelepült német lakosság nagyobb nyitottságra, korán kezdődő asszimilációra kényszerült.

38 Az asszimiláció gyorsaságára jellemző, hogy a második nemzedék már házasodott a magyarokkal.

39 A balmazújvárosi német néphagyományok feldolgozását, a népi kultúra gyökeres átalakulása, az átlagosnál is gyorsabb pusztulása teszi sürgősen aktuálissá. Hiszen a ma élő hetven éven felüli, vagy szerencsésebb esetben ötven éven felüli korosztály néhány tagjának emlékezetéből vagy élő gyakorlatából gyűjthetők össze az idevonatkozó hagyomány töredékek, s azok német terminológiái. A gyűjtést nagyban nehezíti, hogy a ma élő idősebb korosztály már gyermekkorában sem használta a német nyelvet, legjobb esetben még szüleik beszéltek egymás között németül. 32 Lengyel I. i. m. 18.; L. még Veres Péter: Falusi krónika. (Budapest, 1941) 182—183.; Uő: Az ország útján. (Budapest, 1965) 189—190. 33 Kirchenprotokoll 77. 34 Veres P. 1965. i. m. 189—190.; L. még: Tetteikben tovább élnek. II. k. (Szerk.: Kiss István) (Debrecen, 1976) 129. 245. 280. 35 A Balmazújvárosi Kossuth Kör jegyzőkönyve. Ltsz. 75. 59. 2. Fodor Péter: Adalékok a balmazújvárosi olvasókörök történetéhez. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976. (Szerk. Dankó Imre Debrecen, 1977) 151—168. 36 Lengyel I. 1936. i. m.; A németek elmagyarosodását Balmazújvároson nyomon követhetjük az egykori leírásokból is. Prodhraczky József: Balmazújváros leírása. Tudománytár. (Buda, 1839. júliusi füzet 43. — arról ír, hogy a „német református gyarmatosok" már magyarosodnak. Az 1848. november-decemberi balmazújvárosi adóösszeírásban a családok döntő többsége magyar (1493 család), de közel 100 német család még jellegzetesen őrzi a 18. sz. közepén történt telepítés nyomait. — Szén drei István: Adalékok Balmazújváros társadalomrajzához. (Debrecen, 1958); Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, melyben minden város, falu és puszta.. betűrendben körülményesen leíratik. (Pest, 1851) 4. k. 240—241. с munkájában így ír: „Elosztatik magyar és német Újvárosra... A németek elmagyarosodtak." 37 A XIX. sz. elején a mintegy 100 főt kitevő római kat. és zsidó vallású lakosokon kívül teljesen református község volt. Varga A. i. m. 126. Vö.: Szabó F. i. m. Kollonich D. i. m. 25. 335