A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Néprajz - Vajda Mária: A balmazújvárosi Németfalu táplálkozási szokásai

Nehezíti a gyűjtést az a körülmény is, hogy a meglehetősen gyors asszimiláció, követ­keztében az anyagi kultúrában elmosódtak az etnikai jellemzők a balmazújvárosi német és magyar lakosság között. Az anyagi kultúrában egység alakult ki, melyre a magyarsághoz való hasonulás a jellemző, s ez elsősorban a gazdálkodás terén észlelhető. A szellemi kultú­rájukban bizonyos átalakulásokkal ugyan, de sok elem megmaradt. A népi kultúra külön­böző területein mindig a legéletrevalóbb, a legmindennapibb élettel kapcsolatban levők maradhatnak meg legtovább. S ez fokozatosan érvényes az e dolgozat tárgyául választott táplálkozási szokásokra is. De ugyanakkor igaz az is, hogy a táplálkozás minden hagyomány­őrző tulajdonsága mellett igen erősen reagál a kultúrában bekövetkező változásokra is. A táplálkozási hagyományok megmaradása, megőrzése — a megszokás mellett —'•, a falu közösségének, vagy egyes rétegeinek, korosztályainak a múlthoz való viszonyában, élet­formájában, ízlésében, környezete ráhatásaiban leli magyarázatát. Azonban ezek is vál­toznak az emberek életkörülményeinek, mindennapi életének változásától függőén. A táp­lálkozási hagyományokban különböző változatok, változások figyelhetők meg, melyek voltaképpen függvényei, követői a gazdasági és társadalmi élet mozgásának, a közösség differenciáltságának, az egyes korosztályok, nemek, családok és ezen belül is az egyének egymástól eltérő ismereteinek, ízlésének. E fenti tényezők figyelembe vételével kíséreljük meg feltárni a magyarokkal együttélő balmazújvárosi németek táplálkozási szokásainak alakulását a századfordulótól napjainkig. Balmazújváros lakói közül a német népréteg szorgalma, takarékossága, okos gazdál­kodási rendszere következtében ha nem is a legkitűnőbb, de aránylag kielégítő anyagi hely­zetben élt. 40 Ez tükröződik a táplálkozási szokásokban is, hiszen a tehetősebbek asztalára gyakrabban és nagyobb mennyiségben került hús, bővebben állt rendelkezésre mindenfajta nyersanyag változatos és jó minőségű ételek elkészítésére. A németek mostani lakóhelyü­kön az ételkészítésre alkalmas új növényi és állati eredetű nyersanyagokkal ismerkedtek meg, új típusú tüzelőberendezések és főzőedények birtokába jutottak, ami erősen és állan­dóan hatott új ételféleségek kialakulására, részbeni elsajátítására. A több mint két évszázados együttélés a magyarokkal a „népi étlapot" egymástól átvett ételekkel gyarapította, bár a né­metek jobban ragaszkodtak megszokott, régi ételeikhez, s az etnikai sajátosságok még min­dig jelentősek. Napjainkban a német táplálkozás lassan elveszíti jellegzetes, hagyományos képét. A fő ételanyagok A táplálkozási alapanyagok mibenlétéről értékes útmutatást ad az a szerződés, amely a balmazújvárosi németek első papjának javadalmazását tükrözi. Ebben a pénzbeli és egyéb juttatások mellett szerepel: 40 köböl búza, ennek kimutatható hiányában egy negyed mérő búza másfél negyed mérő rozzsal pótolható. 10 köblös föld bevetve a termés ingyenes behordásával, 1 középsúlyú hízó vagy 12 magyar forint, 1 mázsa só, faggyú vagy ehelyett 3 magyar forint, 4 félmérő méz, 4 sajt, 4 félmérő vaj, 1 félkert burgonyatermelésre. 41 E szer­ződésből is kiderül a búza elsőbbsége, nagyobb értéke a rozzsal szemben. Sajnos nem derül ki, hogy a 10 köblös földet milyen termeivényekkei vetették be. A balmazújvárosi németek a magyarok gazdasági berendezkedéséhez hasonulva termeltek búzát (waz), árpát (gerst), rozsot (korn), zabot (hawer), kukoricát, krumplit (krumbere), káposztát (kraut), kölest (hersekasa). Gyümölcstermeléssel nem foglalkoztak, mivel a szikes talaj erre nem volt al­kalmas. A gyümölcsöt többnyire a piacon szerezték be, vagy akinek tanyája volt, ott ülte­tett néhány gyümölcsfát, főként alma- (appel), szilva- (plaume), meggy- (kerse), cseresz­nye- (sisskerse), birsalma- (quide) fát. Szőlőt a tehetősebbek a szőlőskertben (wingert) ter­meltek. 42 A zöldségfélék közül sárgarépát (kelrib), petrezselymet termesztettek, karalábét csak később kezdtek el termeszteni, s azt is főleg az iparosok, értelmiségiek. Paprikát, pa­40 A német gazdák közül egynek van 120 holdja, kettőnek 100, tíznek 70—80, tizenkettőnek 50, húsznak 30—40 holdja, 4—5 holdat majdnem minden német szerzett már magának, napszámból mintegy 100 család él. Lengyel I. 1936. i. m. 8—9. 41 Kirchenprotokoll 5.; Vö.: Lengyel I. 1941. i. m. 17. 42 Vö.: Lengyel 1. 1936. 8. 10. 336

Next

/
Thumbnails
Contents