A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)
Néprajz - Vajda Mária: A balmazújvárosi Németfalu táplálkozási szokásai
Nehezíti a gyűjtést az a körülmény is, hogy a meglehetősen gyors asszimiláció, következtében az anyagi kultúrában elmosódtak az etnikai jellemzők a balmazújvárosi német és magyar lakosság között. Az anyagi kultúrában egység alakult ki, melyre a magyarsághoz való hasonulás a jellemző, s ez elsősorban a gazdálkodás terén észlelhető. A szellemi kultúrájukban bizonyos átalakulásokkal ugyan, de sok elem megmaradt. A népi kultúra különböző területein mindig a legéletrevalóbb, a legmindennapibb élettel kapcsolatban levők maradhatnak meg legtovább. S ez fokozatosan érvényes az e dolgozat tárgyául választott táplálkozási szokásokra is. De ugyanakkor igaz az is, hogy a táplálkozás minden hagyományőrző tulajdonsága mellett igen erősen reagál a kultúrában bekövetkező változásokra is. A táplálkozási hagyományok megmaradása, megőrzése — a megszokás mellett —'•, a falu közösségének, vagy egyes rétegeinek, korosztályainak a múlthoz való viszonyában, életformájában, ízlésében, környezete ráhatásaiban leli magyarázatát. Azonban ezek is változnak az emberek életkörülményeinek, mindennapi életének változásától függőén. A táplálkozási hagyományokban különböző változatok, változások figyelhetők meg, melyek voltaképpen függvényei, követői a gazdasági és társadalmi élet mozgásának, a közösség differenciáltságának, az egyes korosztályok, nemek, családok és ezen belül is az egyének egymástól eltérő ismereteinek, ízlésének. E fenti tényezők figyelembe vételével kíséreljük meg feltárni a magyarokkal együttélő balmazújvárosi németek táplálkozási szokásainak alakulását a századfordulótól napjainkig. Balmazújváros lakói közül a német népréteg szorgalma, takarékossága, okos gazdálkodási rendszere következtében ha nem is a legkitűnőbb, de aránylag kielégítő anyagi helyzetben élt. 40 Ez tükröződik a táplálkozási szokásokban is, hiszen a tehetősebbek asztalára gyakrabban és nagyobb mennyiségben került hús, bővebben állt rendelkezésre mindenfajta nyersanyag változatos és jó minőségű ételek elkészítésére. A németek mostani lakóhelyükön az ételkészítésre alkalmas új növényi és állati eredetű nyersanyagokkal ismerkedtek meg, új típusú tüzelőberendezések és főzőedények birtokába jutottak, ami erősen és állandóan hatott új ételféleségek kialakulására, részbeni elsajátítására. A több mint két évszázados együttélés a magyarokkal a „népi étlapot" egymástól átvett ételekkel gyarapította, bár a németek jobban ragaszkodtak megszokott, régi ételeikhez, s az etnikai sajátosságok még mindig jelentősek. Napjainkban a német táplálkozás lassan elveszíti jellegzetes, hagyományos képét. A fő ételanyagok A táplálkozási alapanyagok mibenlétéről értékes útmutatást ad az a szerződés, amely a balmazújvárosi németek első papjának javadalmazását tükrözi. Ebben a pénzbeli és egyéb juttatások mellett szerepel: 40 köböl búza, ennek kimutatható hiányában egy negyed mérő búza másfél negyed mérő rozzsal pótolható. 10 köblös föld bevetve a termés ingyenes behordásával, 1 középsúlyú hízó vagy 12 magyar forint, 1 mázsa só, faggyú vagy ehelyett 3 magyar forint, 4 félmérő méz, 4 sajt, 4 félmérő vaj, 1 félkert burgonyatermelésre. 41 E szerződésből is kiderül a búza elsőbbsége, nagyobb értéke a rozzsal szemben. Sajnos nem derül ki, hogy a 10 köblös földet milyen termeivényekkei vetették be. A balmazújvárosi németek a magyarok gazdasági berendezkedéséhez hasonulva termeltek búzát (waz), árpát (gerst), rozsot (korn), zabot (hawer), kukoricát, krumplit (krumbere), káposztát (kraut), kölest (hersekasa). Gyümölcstermeléssel nem foglalkoztak, mivel a szikes talaj erre nem volt alkalmas. A gyümölcsöt többnyire a piacon szerezték be, vagy akinek tanyája volt, ott ültetett néhány gyümölcsfát, főként alma- (appel), szilva- (plaume), meggy- (kerse), cseresznye- (sisskerse), birsalma- (quide) fát. Szőlőt a tehetősebbek a szőlőskertben (wingert) termeltek. 42 A zöldségfélék közül sárgarépát (kelrib), petrezselymet termesztettek, karalábét csak később kezdtek el termeszteni, s azt is főleg az iparosok, értelmiségiek. Paprikát, pa40 A német gazdák közül egynek van 120 holdja, kettőnek 100, tíznek 70—80, tizenkettőnek 50, húsznak 30—40 holdja, 4—5 holdat majdnem minden német szerzett már magának, napszámból mintegy 100 család él. Lengyel I. 1936. i. m. 8—9. 41 Kirchenprotokoll 5.; Vö.: Lengyel I. 1941. i. m. 17. 42 Vö.: Lengyel 1. 1936. 8. 10. 336