A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Néprajz - Vajda Mária: A balmazújvárosi Németfalu táplálkozási szokásai

Vajda Mária A balmazújvárosi Németfalu táplálkozási szokásai Magyarország bár évszázadokon át jellegzetesen soknemzetiségű állam volt, az első világháborút követő békeszerződés után szinte homogénnek mondható nemzeti állammá vált. A korábbi nemzetiségek közül csupán a németség volt jelentősebb: szám szerint 551 211 fő, azaz az összlakosságnak 6,9%-a.

1 A felszabadulást követő években ez az arány még inkább eltolódott, mivel a potsdami szerződés értelmében a hazai németségnek mintegy a felét 1946—-48 között kitelepítették. Ennek ellenére Magyarország nemzetiségei közül a német népcsoport számarányban az első helyen áll. Az 1960. évi statisztikai összesítések és becslések alapján a magyarországi németek száma mintegy 200—220 ezerre tehető, ami az ország összlakosságának mindössze 2,5%-a. A hazai nemzetiségek összességében ez a szám valamivel több, mint az itt élő szlovákok, délszlávok és románok lélekszáma.

2 Településföldrajzi szempontból a németség ma zömmel a Dunántúlon él.

3 Ezen kívül a Bácska és Bánát északi peremén, Szegedtől délre és Békés megyében, továbbá Szatmárban. A Nyírség egykori német szigetei, mint Rakamaz, Vencsellő stb. ma már teljesen elmagyarosodtak. Ezek a települések Szatmár felől alkottak egyfajta átmenetet a Hegyalja kis német népcsoportja felé. Az ország belső részén kezdettől fogva szórványként alakult néhány település, mint Kompolt és Kál Hevesben, Fegyvernek pedig Szolnok megyében. A Hajdúságban egyetlen német szórvány található, Balmazújvároson. A néprajz számára mindig is izgató és kiemelkedő kutatási témát jelentett a nemzeti kisebbség kultúrájának vizsgálata. Az együttélő és szomszédos népek és nemzetiségek népi kultúrája iránti magyar érdeklődés a XVIII. század végén indult, a múlt század hatvanas éveitől programszerűen folyt és leíró-ismertető szinten jelentős eredményeket hozott. A két világháború között a német kisebbség néprajzi kutatása megerősödött. Ezek a tanulmányok többnyire meghaladták a leíró szintet,

4 azonban nagy részükben fokozatosan áttolódtak a magyarországi németség őshazához (Mutterland) fűződő kapcsolatainak egyoldalú kereséséhez.

5 Pedig a szétszórt kisebbségi német kultúrának a hazai (német) vidékkel való kapcsola1 Schnitzer János: Statistisches über das Deutschtum in Rumpfungarn. (Szerk. Bleyer Jakab 1928.) 93. 2 Turóczi Károly: A hazánkban élő nemzetiségek helyzetéről. Pártélet VII., 4. sz. (1962) 80. 3 Turóczi i. m. 80—81 százalékos megoszlásban részletezi az egyes megyék nemzetiségeit. Jelen dolgozatnak nem célja áttekintést adni a hazai német népcsoportok településtörténetéről, településföldrajzáról, szociális és etnikai tagozódásáról, annál is inkább, mivel kitűnő tanulmányok születtek e témakörökben. Lásd pl. Hutterer Miklós: A magyarországi német népcsoport. In: Népi kultúra — népi társadalom. (Főszerk. Ortutay Gyula Budapest, 1973) 93—117., mely idevonatkozó bőséges szakirodalmat is tartalmaz. Továbbá L. Szabó Ferenc: Ansiedlung und Gesichte der Deutschen des Komitates Békés im 18—-19. Jahrhundert. In: Beiträge zur Volkskun de der Ungarndeutschen. (Főszerk. Balassa Iván Budapest, 1975) 37—65., valamint Balassa Iván: Zur Geschichte der deutschen Kolonisation im Tokaier Bergland. In: Beiträge zur Volkskunde der Ungarndeutschen. (Főszerk. Balassa Iván Budapest, 1975) 67—103. 4 Vö. Réz Henrik: Bibliographie zur Volkskunde der Donauschwaben. (Budapest, 1935) továbbá Varga Anna: Két szomszéd falu. (Szeged, 1940); Lengyel Imre: A balmazújvárosi német telepítés. (Debrecen, 1936); Fél Edit: Harta néprajza. (Budapest, 1935) 5 vö. Réz H. i. m. 331