A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)
Néprajz - Voigt Vilmos: A folklór és az irodalom kapcsolata a magyar állatmesékben
fordított. (A későbbiek során 1871-ben második kiadásban is megjelenik majd.) 1855-ben Veszprémben jelenik meg hasonló gyűjtemény. Mócsy Antal jegyzetes Phaedrus-meséi pedig 1855-ben és 1866-ban Kecskeméten jelenik meg. A vidéki városokba szorul ez a hagyomány. Az irodalmi életben pedig csak igen kevés, akkor is elfeledten és az irodalmi élet szélein jelenik csak meg az egészen másféle állatmese, tanítómese. Gyulai Pál,- Névy László, a Csalomjai álnéven író Pajor István, vagy Rónai István költeményei már egészen más, minden eddigitől messzi távol levő fejleményei ennek a hagyománynak. Különösen az utóbbiaknak oka az 1873-ban a Kisfaludy Társaság által mesterséges felelevenítésül szánt állatmese-pályázat, nem valódi igény. Ha itt-ott él is még más formájában a hagyomány, mint a francia mesék fordítása, gyermekek számára, 296 vagy Phaedrus újabb, verses fordításai, 297 mindezek közül Greguss Ágost meséi tartalmaznak némi értéket. Greguss teljesen elfordul a Lessingtől eredő tanítási igénytől, inkább La Fontaine irányát, a puszta szórakoztatást követi. 298 Ebben az igyekezetében néhány meséjében népi tárgyat is feldolgoz. Meséiben ugyan gyakran a népi motívum is irodalmi közvetítésen keresztül bukkan felszínre, 299 néhol azonban valószínű, hogy népi formát dolgoz fel. 300 A kor többi ezópusi gyűjteménye ezt nem teszi meg. Ezeknek mondanivalója az eddigiekéhez képest semmi új, csak fokozzák, gazdagítják a gyűjtemények erre az időre kialakult korát. Hiador 1885-ben, Budapesten megjelent Phaedrusi ezópusi meséi — alcíme szerint mesegyöngyök az állatvilágból —; vagy a számos kiadásban megjelent Boros Gábor-féle 300 Ezópus mese; az ugyancsak ifjúsági átdolgozás számba ment Zágrábban kiadott Aesop meséi; de éppígy az Ágai Adolf kezein átjutott Aesopus (Tanulságos mesék. Számos fametszetű ábrával. Bp. 1891. Forgó bácsi könyvtára. V. kötet.); a Markó László által 1898-ban (majd 1906-ban is) kiadott, terjedelmes Ezópusi mesék. (Bp.) с kötet versei már ugyanazt a hagyományt terjesztették tova. Ezeknek a felsorolásával már el is érkeztünk vizsgálódásaink végéhez, a jelen századhoz. Ennek állatmeséit vizsgálni — ha ugyan érdemes — már egészen más szempontból és eszközökkel kellene. - " 5. Vélemények az állatmeséről E helyen egyáltalán nem szándékozom a magyar irodalom vagy a folklórkutatás során felbukkant véleményeket elemezni, még rögzíteni sem. Csupán azokat az elvi jelentőségű nyilatkozatokat szeretném igen röviden felemlíteni, amelyek a végső következtetések levonásához közelebb segíthetnek. így még a maga szűkös keretei között is sokban hézagos ez a felsorolás. Erre egyáltalán azért kerülhet sor, mivel a magyar ezópusi mese vagy az ezópusi hagyomány kérdéseivel foglalkozók rendszerint általában is érintették a kérdést és az ezópusi meséről, annak történetéről, elveiről tettek néhány általános érvényű megjegyzést. Olykor ez ugyan indokolatlannak tűnik, (mint például Merényi O. Ernő Fáy meséiről írott disszertációjában, ahol a magyar ezópusi mese Fáy előtti és utáni története is feldolgoztatik 301 ) mégsem hasztalan, mivel a kor mesefelfogását ilyen adatokból világosan megismerhetjük. A már fentebb említett kísérletek után Sándor István volt az első, aki a Sokféle hasábjain több alkalommal is kézbevette ezt a kérdést. Megjegyzései azonban általában csak egyes régebbi fabulaírók életére és művük meglétére vonatkoznak, a mese vagy a magyar állatmese sajátos tárgyalására — még utalásában sem — nem tér ki. A kérdést első ízben, önálló formában Sipos József vetette fel, a Tudományos Gyűjtemény 1823. évfolyamának VII. kötetében. Cikke: Az Ezópus (Aesopus) módja szerént való Mesékről, Sulzer után (72—84.). Már a címhez fűzött jegyzetben elmondja a szerző, hogy 296 Mesék, francia után újon szerkeszté Czuczor Gergely. 1—2. rész. (Vasárnapi Könyvtár, II. évf.) Bp., 1876. 297 Phaedrus Aesopi meséinek öt könyve. Ford.: Sárváry Jakab. Bp., (1876) 66. és Phaedrus aesopi meséi. Magyarra fordította Bálint Gyula. Kvár, 1876. 298 Kálmán 75. 299 Greguss 14, 102—4, 106—7, 133—4. 300 Uo. 89—93, 96—7, 107—9, 115—8. Kifejezetten állatmese: 63—5. 301 Merényi. 21 Déri Múzeum évkönyve 321
