A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Néprajz - Voigt Vilmos: A folklór és az irodalom kapcsolata a magyar állatmesékben

mányozódásúnak tekintették. Még azok a tudósok is, akik elismerték a népi kezdeményezést az állatmesékben, a továbbiakban szigorú irodalmi hagyományozásról beszéltek: „Am greifbarsten unter allen Gattungen der alten Volkserzälung sind für uns die Fabeln, wei sie früh gesammelt, als literarische geplegt, in der Schule als Übungsgegenstand behandelt worden sind."

36 Ha alaposabban szemügyre vesszük a kérdést, további sajátosságokat is megállapíthatunk. A folklorisztikai irodalom felfogása szerint Aiszóposz és az ezópusi mese kapcsolata a következőképpen áll: kezdetben van a görögöknél is meglevő állatmese, erről az előbb felsorolt adatokból, de egyebünnen is tudomásunk van; később ezeket Aiszóposz nevével kapcsolták össze és ily módon terjedtek tova,

37 azonban az ismert gyűjtemények nem magától az így nevezett személytől, hanem a rhétori iskolák számára készült tankönyvekből kerültek ki. Ez a nézet elveti Aiszóposz alakító tevékenységét, és általában átsiklik a fölött a kérdés fölött, hogy kapcsolódott éppen az ő nevéhez ez a hagyomány. Amint ezt Rutherford felismerte és kifejtette, az a tény, hogy az addig minden külön megjelölés nélkül szereplő mesék az 5. század második felétől kezdve egyszerre „aiszpóoszi" néven jelennek meg, okvetlenül feltételezi, hogy egy akkor élt és mesékkel foglalkozott személyről kapták ezt a nevet.

38 Már az eddigiekben esett szó arról, hogy mennyire fontos az a tény; az Aiszóposz előtti ezópusi mesék értékelésekor éppúgy, mint magának Aiszóposz alakjának értelmezésekor; hogy a mesék a társadalmi harc eszközei voltak, mégpedig az elnyomottak, a nép oldalán. Sarkady János több ízben idézett tanulmányában ugyan felveti azt a kérdést, mennyiben lehet népi mesemondóval azonosítani Aiszóposzi, de nem ad végleges megoldást. Felvonultatja az antik hivatkozások egész sorát, csak éppen egyről feledkezik meg — erre pedig már, ha távolról is, de a polgári irodalomtörténészek is utaltak az állatmeséknek az ember-állat egymásmellettiségben kétségkívül a termelő munka megfigyeléseket ébresztő voltáról beszélve

39 —, az állatmesék kifejezetten népi, rabszolga jellegéről.

40 Az eddigi kutatók is beszéltek a rabszolgák fontos szerepéről: bennük látták a görög mese keleti párhuzamainak magyarázatát, de arról, hogy a rabszolgaközösségek az állatmeséknek társadalmi életét, értékét és formáját is megszabták, nem esett szó. Az aiszóposzi mese terjedése ilyenformán természetszerűleg és nem holmi szeszélyességből volt a rögtönzés és a hallomás, amint ez az antik adatokból nyilvánvaló.

41 Ha ezeket a szempontokat figyelembe vesszük, megállapíthatjuk, hogy az ezópusi mese keletkezésében, jellegzetes voltában kétségkívül népi műfaj, nem az irodalmi igény, hanem a nép, elsősorban a rabszolgák társadalma hozta létre. Aiszóposz alakja azonban nem ennyire egyértelmű. Ha rabszolga is volt, felszabadították, művészetéért megbecsült tagja lett a szabadok társadalmának, és még halálában sem a rabszolgák szokásos pusztulása rajzolódik elénk, az őt meggyilkoló papoknak vérdíjat kell fizetniök. A mesék elnevezése, az auktorok Aiszóposzt megjelölő szavai, az a tény, hogy az ezópusi meséket a szabadok erkölcsi nevelésére tartja alkalmasnak például Arisztotelész: mind-mind azt tanítják, hogy ezek az alkotások nem kifejezetten állatmesék, a népi állatmese értelme szerint. Az osztályharcba bekapcsolódott állatmese szükségképpen politikai és erkölcsi színezetet vett fel, éppen ebben a kiteljesedésében szakadva aztán el a népi állatmeséktől. Rendkívül jellemző és tanulságos az a tény, hogy az ezópusi mesék között milyen kevés az etiológikus, és ez a kevés sem hagyományozódik tovább, annak ellenére, hogy a legújabbkori néprajzi gyűjtésekben — éppen ezek is — tovább élnek.

42 Ha ezeket a vonásokat : Aiszóposznak és az ezópusi mesének ezt a kettős jellegét: folklór és irodalom voltát figyelembe vesszük, világosabban láthatjuk a soron következő problémákat is. 36 Schmid—

Stählin I. 1:667. 37 BP VI. 120—1. 38 Idézi Sarkady 95. 39 Schmid—

Stählin I. 1:668, 676. 40 Sarkady 99—100. 41 Még a kései Plutarkhosz is hallomásból ismeri őket. Janicsek 15. 42 Schmid—

Stählin 1:669. 286