A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Néprajz - Cs. Tábori Hajnalka: A Déri Múzeum XVII–XVIII. századi festett asztalosbútorai

kori színesre festett ornamentikáról. Sokkal kedvezőbb állapotban van a kiállításban is látható, de a szakirodalomban eddig nem említett, egyszínű, sötétbarnára festett másik hosszúlóca, amelynek az új állandó kiállítást megelőző restaurálási munkák folytán szintén sor került a megtisztítására, konzerválására. Ennek a hosszúlócának a szeikezete és foimája a korai debreceni asztalosmunkák között számontartott 1797-ből származó reneszánsz stílusú hosszúlócával azonosítható. Azonban a háttámlát tartó kis, esztergályozott oszlopocskák révén formáját tekintve még kecsesebb az előzőnél. Az oszlopocskák 1:3:3:1 arányban törik meg a profilált baluszter deszkák közötti teret. A jellegzetes reneszánsz szegélyfűrészelés csak a támla felső peremén maradt meg, az ülődeszka alsó pereméről letörött. A háttámla baluszter deszkái és az oldalsó profilált támasztódeszkák csapolt technikával szorulnak az ülődeszkába. A négy kifelé álló láb pedig fecskefarkos illesztéssel kötődik az ülődeszkába és áttöri azt. A bútor tisztogatását végző Kovács István karcagi restaurátornak

18 feltűnt, hogy a hosszúlócát beborító sötét, repedezett, pikkelyessé vált festékréteg alatt színes foltok észlelhetők, amik valószínűleg egy korábbi festés nyomai lehetnek. Felmerült a lehetősége annak, hogy ? későbbi, másodlagos festékréteg egy jóval korábbi készítésű, esetleg a XVIII. századból származó festett padot takar el a szemünk elől. A XIX. század folyamán igen gyakori dolog volt, hogy a még jó állapotban levő, de megkopott festésű színes bútorokat lemázolták valamilyen egyszínű sötét olajosfestékkel. Igaz ugyan, hogy a tárgy átfestésének a volta éppen a polgári ízlésnek a népi kultúrába való áramlását dokumentálta, vagyis azt az állapotot jelölte, amikor az egykor különös becsű tárgy az átfestés révén leegyszerűsödött, és alkalmassá vált a köznapi használatra. Az a lehetőség azonban, hogy a másodlagos festékréteg eltávolítása révén esetleg bővülhet az amúgy is kevés számú XVIII. századi debreceni festett asztalosbútorok együttese, mindenképp a festékréteg eltávolítása mellett szólt. A muzeológusok döntése alapján Kovács István restauiátor végezte el a febő festékréteg eltávolítását. Az oldószerként alkalmazott kromofág azonban túlságosan hatékony oldószernek bizonyult, mert nemcsak a másodlagos festékréteget oldotta fel, hanem az eredeti festés lazább, porlékonyabb rétegeit is megbontotta. Ezzel a lehetőséggel számolni kellett, azonban mégis érdemes volt kockáztatni, mert a felső festékréteg eltávolítása után egy gyönyörű reneszánsz stílusú festett lóca tűnt a szemünk elé. Meg kell azonban mondani, hogy a feltárt festés színei meglehetősen tompák és már nem alkotnak összefüggő felületet. Például a támlának azokon a részein ahol az évszám volt, a festéknek csak a fába beivódott nyoma maradt meg, illetve a harmadik számjegynek (ami az évtizedet jelöli) egy kicsi maradványa, ami feltehetően egy 2-es vagy 7-es számjegy töredéke lehet. Az eredeti festés nyomai jól mutatják a tárgynak az átfestés előtti állapotát. Az ülődeszkáról például a használattól megkímélt sarkok kivételével már akkor, ti. az átfestés előtt teljesen lekopott az eredeti festés. A későbbi átfestés a lócának minden használatnak kitett részét befedte, el kellett tehát távolítani a peremekről, a lábakról és a külső oldalsó felületekről is. A peremeken, a szegőkön és a széleken élénk vörös, ún. angolvörös festéknyomok kerültek elő. Az eredeti alapszín zöld, és tónusa teljesen egyező az 1633-as évszámú ládának a színével. Az ornamentális festés a lóca háttámláján, a baluszter deszkákon, valamint a háttámla oldalsó, profilált támasztóléceinek a belső oldalán jelentkezik. Az ornamentika a háttámla szerkezetének megfelelően három egyforma részarányos szerkezetű díszítés, pontosabban egy gyűrűformából kinövő palmettás kompozíció. Hasonló ornamentikával a kőfaragványokon találkozhatunk.

19 Az ornamentika festéséhez mind a XVII., mind a XVIII. században igen kevés színt használtak a debreceni festőasztalosok. Az általánosnak mondható középzöld alap mellett mindössze sötétzöldet, fehéret, sárgát és angolvöröset alkalmaztak. A bizonytalan festéknyomokból a lóca készítésének illetve festésének pontos dátuma nem állapítható meg, de szerkezeti felépítése és díszítésének technikája olyan gyakorlott kezű mesterre vall, aki minden bizonnyal városi asztalos, mégpedig jónevű, jó hírű festőasztalos lehetett. Mivel nemcsak a színek, hanem az ornamentika is közeli rokonságot mu18 Kapacitás hiányában Kovács István, a karcagi Györffy István Nagy Kun Múzeum restaurátora végezte el a festett bútorok egy részének a tisztítását és konzerválását. 19 A kőfaragványok motívumai mellett hasonló díszítőelemmel találkozunk az ún. úri hímzéseken is. 277