A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Néprajz - Cs. Tábori Hajnalka: A Déri Múzeum XVII–XVIII. századi festett asztalosbútorai

rajzukat is közli. Azokon a rajzokon még jól láthatók a későbbi helytelen kezelés következtében besötétedett eltűnt díszítés.

12 Zoltai Lajos és Tombor Ilona mellett más szerzők is foglalkoztak ezekkel a korai debreceni bútorokkal. Az 1746-ból származó tálasfogast Csilléry Klára úgy említi meg a Magyar nép bútorai című összefoglaló és rendszerező munkájában, mint a „legkorábbról ismert" ilyen típusú, parasztbútorunkat.

13 A helyi bútorstílusok ismertetésénél pedig Debrecenről, mint az alföldi asztalosság legfontosabb központjából azt írja, hogy az itteni bútorfestő stílus legkorábbi állapotára nem is annyira a lakóházakból bekerült példányokból következtethetünk, mint inkább a debreceni városházán fennmaradt XVII. századi darabokról. Példának egy „kis zöldre festett, piros peremlécű ládát" említ, amelynek az elejét szinte kitölti a nagy sárgával írt 1633-as évszám, az első számjegyből kinyúló piros indákkal és zöld levélcsokorral.

14 A leltárkönyvi bejegyzésből pontosan tudjuk, hogy ez a láda Debrecen Város Titkos Levéltárának irattartó ládája volt. Pusztán morfológiai szempontból elemezve igen találó Csillérynek az a megállapítása, hogy a láda valójában úgy néz ki, hogy „akár egy paraszt házbeli irattartó láda is lehetne."

15 Kiemeli továbbá az 1694-ben készült, s nyilván valamely főbb városi tisztségviselőt szolgált olajzöld karosszéket, amely mint mondja, támlájának piros léckeretezésű mezejében sárgára festett gazdag faragással a későbbi házigazdái gondolkodószékek rangos előzményének tekinthető.

16 E két XVII. századi bútor leírását Csilléry Klára azzal folytatja, hogy a XVIII. század második feléből is van egy-két népi bútoremlékünk, de a XVII. századi darabok és a következő századbeli példányok stílusa között alig fedezhető fel kapcsolat.

17 Kérdés azonban, hogyha összehasonlítjuk a két XVII. századi, polgári használatra készült festett bútort — az 1633-as évszámú ládát és az 1694-es évszámú karosszéket — a későbbi feliratuk szerint XVIII. századi festett bútorokkal, találunk-e annyi egyező vonást, ami elégségesnek bizonyul annak a feltételezésére, hogy a XVIII. századból (1746, 1752, 1797.) datált bútorok egyenes stílusbeli folytatói a XVII. századbelieknek. Az összehasonlítást azonban megnehezíti, hogy nem azonos funkciójú bútorokról van szó, hanem különböző bútorféleségekről. A hasonlóság azonban még így is sok szempontból szembetűnő. Erre az összehasonlításra azért nyílt lehetőségünk, mert az állandó kiállítás rendezését megelőző előkészítő munkálatok folyamán sor került ezeknek a tárgyaknak a tisztítására, szükség szerinti javítására, állagmegóvó konzerválására. Vegyük sorra tehát a hasonló jegyeket. Említettük már, hogy a bútorok anyaga valamennyi tárgy esetében fűrészelt fenyődeszka. Bár készítésük módja nem hordoz olyan jellegzetes, kizárólag csak az asztalos műhelyben készült munkára utaló jegyeket, de az is igaz, hogy ettől eltérőeket sem. Illesztésük igen archaikus, csak faszegeket és szontóékeket találunk rajtuk, oldal és hátlapjuk pedig fecskefarkos illesztésű. Sokkal több azonos vonást hordoz festésük és díszítésük. A festésük módja egységesnek mondható, azonos technológiával és technikával készített házilag előállított földfestékkel készült. Vagyis mindkét csoport bútorai a festett bútoroknak abból a korszakából származnak, amikor még enyves temperával dolgoztak, és a alapra felvitt díszítés után a temperas rétegeket olajkencével vagy viaszos gyantával húzták át. A festés alapszíne minden esetben a világoszöld. A legutóbbi konzerválási eljárás során feltárt és restaurált másik debreceni hosszúlóca esetében pedig azonos (!) az 1633-as évszámú láda színével, valamint az 1752-ből datált saroktéka színével. A két másik XVIII. századi darab alapszíne több árnyalattal eltér, de ennek mint már említettük a rosszul alkalmazott állagmegóvó eljárás az oka. Az történt ugyanis, hogy a Zoltai által is közölt 1797-es évszámot viselő hosszúlócát és a Csilléry Klára által említett fogastálast több alkalommal is úgy konzerválták, hogy lenolajjal dörzsölték át. Az olaj azután beivódott a festékrétegbe, sőt magába a fenyődeszkába is, aminek a következménye az lett, hogy az évek során a két bútor teljesen besötétedett. Jelenleg díszítésük, ornamentikájuk épp hogy csak sejthető, egymástól nehezen megkülönböztethető foltok árulkodnak az egy12 Zoltai i. m. 13 Csilléry i. m. 48. 14 Csilléry i. m. 62. 15 Csilléry i. m. 62. 16 Csilléry i. m. 62. 17 Csilléry i. m. 63. 276