A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Néprajz - Cs. Tábori Hajnalka: A Déri Múzeum XVII–XVIII. századi festett asztalosbútorai

Cs. Tábori Hajnalka A Déri Múzeum XVII—

XVIII. századi festett asztalosbűtorai A múzeumi kiállítások gazdag anyagában számos olyan tárggyal találkozunk, amelyek ékesen bizonyítják, hogy a nagy történti stílusáramlatok milyen tendenciákban érvényesültek egy-egy történeti korszakban, illetve annak művészetében, milyen formában és milyen hatásokban jelentkeztek az egyes társadalmi osztályok és rétegek kultúrájában. Ez a hatás az anyagi kutúra minden területén nyomonkövethető, az építészettől kezdve a lakáskultúrán át a legapróbb használati tárgyakig. A debreceni Déri Múzeum 1977-ben megnyílt új, komplex helytörténeti kiállításának anyagát

1 végigtekintve, különösen a kiállított céhemlékeket szemrevételezve

2 nyomonkövethetjük, hogy hogyan váltotta fel díszítésmódban a reneszánsz stílust a barokk, a barokkot a klasszicizmus, azt pedig a többi egymást követő stílus. Ha figyelmünket a butorművességre fordítjuk ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg. A debreceni cívisek életmódját idézi, anyagi kultúrájuknak jelentős emlékeit őrzi az enteriőrszerűen bemutatott lakószoba, konyha és kamra részlete. A berendezési tárgyak között látható későreneszánsz stílusú festett bútorok pedig ékes és szép példái annak, hogy egy nagy történeti stílusáramlat jellemző jegyei hogyan szívódtak fel a nép művészetébe, s hogyan váltak annak egy idő után jellemző és szerves részeivé. Régóta tudott, hogy a nagy történeti stílusok mint alászállt kultúrjavak számtalan csatornán át hatoltak be és vertek gyökeret a magyar parasztság díszítőművészetében. Mindez azonban korántsem jelentette a stílus elszegényedését, elszürkülését, egyértelmű elsekélyesedését. Éppen ellenkezőleg, e javaknak a paraszti kultúrában történő meggyökeresedése, népivé válása biztosított bizonyos friss energiát a stílus továbbéléséhez, széles társadalmi kiteljesedéséhez.

3 A Műemlékvédelem 1967. évi 1. számában a Régi iparművészeti emlékek magyarországi községekben című cikk szerzője, Weiner Mihályné azt a gondolatot feszegeti, hogy vajon „eljutottak-e a nagy iparművészeti áramlatok hatása alatt készült műtárgyak (azaz korszerű és színvonalas használati tárgyak) a magyar falura, s ha igen, milyenek, hová és milyen mélységig hatottak, és hatnak-e maa vidék kultúrájában?"

4 A felvetett kérdés napjainkig sem veszített időszerűségéből. Azonban az idő előrehaladásával, a falusi paraszti életmód teljes átalakulásával ma már egyre kevesebb reményünk és lehetőségünk kínálkozik, hogy a köz- és magángyűjteményekben megőrzött és nyilvántartott tárgyakon kívül újabb emlékekre bukkanjunk. Ha a paraszti lakáskultúra berendezési tárgyaira, a parasztbútorokra gondolunk, azt a sajnálatos tényt kell megállapítani, hogy igen kevés azoknak a tárgyi emlékeknek a száma, 1 A Déri Múzeum állandó kiállításának címe: Település és társadalom. A kiállítás XIV—

XVIII. századi részének forgatókönyvét dr. Módy György és dr. Varga Gyula történészek készítették. 2 A Déri Múzeum céhemlékeiről az utóbbi években megjelent tanulmányok szerzői hasonló következtetésekre jutottak.* P. Szalay Emőke: Debreceni céhládák. DMÉ. 1979. (Szerk.: Dankó Imre, közreműk. Módy György és Ujváry Zoltán. Debrecen, 1980.) 3 Csilléry Klára: A magyar nép bútorai. In.: Magyar népművészet 4. (Szerk. Ortutay Gyula. Budapest, 1972.) 26. 4 Weiner Mihályné: Régi iparművészeti emlékek magyarországi községekben. Műemlékvédelem XI. évf. (1967) 1. sz. 51. 18 Déri Múzeum évkönyve 273