A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Néprajz - Cs. Tábori Hajnalka: A Déri Múzeum XVII–XVIII. századi festett asztalosbútorai

amelyek paraszti használatra készültek és egyben a magyarországi asztalosbútorok legkorábbi emlékeiként tarthatjuk számon őket. Ugyanis épp ezek a gyakorlati használatra szánt, de történeti, művészettörténeti értékeket is hordozó tárgyak olyan sokat szenvedtek az elmúlt századok során, hogy legnagyobb részük nyomtalanul eltűnt, elpusztult, megsemmisült. Viszonylag kis számban azonban mégis rendelkezünk olyan XVII. századi polgári használatú és XVIII. századi paraszti használatú festett asztalosbútorokkal, amelyek méltán képviselik az alföldi festett asztalosbútorok legkorábbi rétegét. A Déri Múzeumban őrzött legkorábbi példányokat a debreceni asztalosmuvesség legrégebbi emlékeiként tartjuk számon. A korszaknak legszebb tárgyi emlékei a XVII—XVIII. században folyó nagyarányú építési és újjáépítési munkák során készült templomi és világi épületek ornamentális festésű famennyezetei, valamint a különböző festett templomi berendezési tárgyak: padok, karzatok, szószékek, presbiteri székek, stallumok stb. A felsorolt asztalosmunkákat készítő mesteremberek tevékenysége azonban nemcsak az említett templomi berendezési tárgyak készítésére korlátozódott, hanem kiterjedt a főúri, köznemesi, polgári sőt paraszti megrendelésekre készített bútorok előállítására is. Vagyis a XVII—XVIII. századi festett bútorok egy része ugyanazoknak a mestereknek a keze alól kerültek a főúri kastélyokba, nemesi udvarházakba, a mezővárosi polgári otthonokba, valamint a mezővárosi és paraszti tisztaszobákba, akik a templomok belső munkáit is csinálták. Ezek a mesterek pedig jórészt városi festőasztalosok voltak, akik a nemesi, polgári és paraszti megrendelőknek készített bútoraikat — ha valamivel szerényebb kivitelben is — de ugyanabban a stílusban készítették, mint a templomok festett mennyezeteit ill. kazettáit. Ezeknek a mestereknek köszönhető a hazai ornamentikában a korábbi századokban kedvelt virágkompozíciók áttétele az asztalosmunkákra. A magyarországi festett asztalosmunkák, mennyezetek és színes bútorok eredetének a szálai visszanyúlnak a középkorba. így számos középkori építészeti elemnek és kőfaragványnak a motívumával találkozunk ezeken az asztalosbútorokon. A virágos reneszánsz sok eleme is — elsősorban az élénk kék, a vörös és a zöld színek, valamint a temperafesték használata — középkori hagyaték.

6 A festőasztalosok indították el ezeket a mintaelemeket, kompozíciókat a „paraszti megrendelők hagyományaihoz, kívánságaihoz igazítva."

7 Nekik köszönhetjük annak a jellegzetes virágos ornamentikának a kibontakozását, amely azután mindvégig döntő hatással maradt a magyar népi asztalosbútor készítésére. A XVI. és a XVII. századi „virágos reneszánsz" néven ismert stílus legjelentősebb emlékei elsősorban Erdélyben maradtak fenn, de változatai az egész országban elterjedtek. A főúri és a polgári ízlés a XVIII. század folyamán fokozatosan megváltozott, és a festőasztalosok városi céhei lassan felbomlottak. Mivel a mesterek már csak a falvakban kaptak megbízást, megrendelést, a stílusuk elnépiesedett, provinciálissá vált. A barokk és a rokokó előretörésével pedig egyre több barokkos elemmel dúsult. Azonban a XVII—XVIII. századi asztalosmunkákról szólva épp a reneszánsz stílusjegyek többsége és bizonyos középkori elemek továbbélése miatt általában egy „későreneszánsz stílusról" szoktak beszélni, amelynek az ország három részre szakítottságának megfelelően három, egymástól tisztán és élesen megkülönböztethető művészi provinciája alakult ki: a dunántúli, a felső-magyarországi és az erdélyi. A magyarországi festett asztalosmunkáknak egyházi emlékeiről megjelent összefoglaló munka szerzője, Tombor Ilona utalt arra, hogy a festőasztalosok munkái között okvetlen számon kell tartani a nem egyházi megrendelésre készített ún. rokonemlékeket. Könyvének adattárában bibliográfiai pontossággal sorolja fel a festőasztalosoknak a történeti Magyarország területéről ismert, ebbe a kategóriába sorolt munkáit. Számunkra igen fontos, hogy 6 A festett asztalosmunkák kérdésének első összefoglalója Voit Pál. Lásd Voií Pál: Adatok a magyar festőasztalosok munkásságának bibliográfiájához. In.: Emlékkönyv Gerevich Tibor... (Budapest, 1942) 111—138. Az erdélyi és felvidéki emlékeket Tombor Ilona ismertette. Tombor Ilona: Kalotaszegi templomok festett asztalosmunkái. (Budapest, 1947) uő: Borsodi festett asztalosmunkák. MTA II. Osztályának Közleményei. II. 1. sz. (Budapest, 1951) uő: Magyarországi festett famennyezetek és rokonemlékek a XV—

XIX. századból. (Budapest, 1968) 7 С siller у i. m. 26. 274