A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)
Történelem - Kahler Frigyes: Adalékok Debrecen román megszállásának történetéhez (1919–1920)
tekbe és az ott talált kenyeret — fenyegetés alkalmazásával — pénzért, sokszor pedig anélkül elviszik. .. " 59 Hasonló sorsra jutnak a bor és egyéb városi szeszkészletek is. 60 Ugyanilyen módon vette igénybe a megszálló hadsereg a város legelőit, faanyagát és ménesét. Az 1919. október 18-i rendelet pedig, mint azt Vásáry István és a városi vezetés helyesen ismerte fel, e megszállt zóna megsarcolására irányult, a nélkülöző közalkalmazottak bérének biztosítása ürügyén. 61 A kimerült és elszigetelt gazdaság — s a város lakossága — az új terméstől várhatta, hogy helyzete némileg könnyebb lesz. Ehhez azonban a termelés elengedhetetlenül szükséges feltételei: kiemelten az igaerő nem állt elégséges mértékben rendelkezésre. Láttuk, hogy a bevonuló hadsereg illegális úton el nem hanyagolható károkat okozott az igaerő és más mezőgazdasági felszerelések tekintetében. 62 A szabályszerűen elrendelt rekvirálások — különösen a júniusig elrendelt négy lórekvirálás 63 olyan helyzetet eredményeztek, hogy az 1919. évi mezőgazdasági munkák elvégzése csaknem teljesen lehetetlenné vált. A szabályos rekvirálások mellett nagyszámban rekvirál a megszálló hadsereg szabálytalanul is, amely — a lakosság elkeseredésén túl — tovább súlyosbította a helyzetet, amely júliusra olyan mértékben romlott, hogy a megszálló csapatok tábornokától személy szerint is függő városi vezetés interveniálni kénytelen — ha nem is a „szabályszerűen elrendelt" rekvirálások ellen, de minden ésszerű határt meghaladó, a város és környékén végrehajtott önkényes eljárások megszüntetése tárgyában. A nagy körültekintéssel megfogalmazott — az eredetiben többszörösen javított, finomított szövegből — pl. az „erőszakkal" kifejezést gondosan kerüli — is érthető, miért szánta el magát a román hatóságok jóindulatát kereső, és Vásáry által nyíltan kollaboránsnak bélyegzett Rásó István főispán a veszélytelennek nem mondható beadvány elküldésére. íme a dokumentum: „Tábornok Úr! Tudomásomra jutott, hogy a román katonai hatóság nevében írásbeli felhatalmazás nélkül egyes a román hadsereg kötelékébe tartozó egyének — a csatolt jegyzőkönyvek alapján Popovics nevezetű detektív — a közigazgatási hatóságok jelenléte nélkül •— állítólag magáncélokra — lovakat requirálnak tanyákon s ezekért minimális árat fizetnek. Az így elrequirált lovakat átíratják az új tulajdonos nevére. Kérem Tábornok Urat, hogy a román hadsereg kötelékébe tartozó alárendeltjeit az effajta requirálás elkövetésétől eltiltani méltóztasson. Ez alkalommal említem fel a gabona, takarmány ruhanemű stb. requirálását is, melyet polgári és katonai elemek tanyákon véghezvisznek, melynek meggátlását csak Tábornok Úr jóindulatú intézkedése segítheti elő. Hasonlóképpen bátor vagyok felemlíteni azt is, hogy a piacon élelmiszer hiányt is a környéken katona ruhába olykorolykor felfegyverzett egyének akadályozzák, mivel az árusoktól a legkülönbözőbb élelmi cikkeket a kora reggeli órákban elveszik. Kérem Tábornok úrnak ezen bajok orvoslására vonatkozó jóindulatú intézkedését. Debreczen, 1919. júl. 12. Rásó főispán Dr. Vass." 64 A tiltakozás nem sokat változtatott a helyzeten. November 11-én Réczei Sándor az alábbiakat jegyezte fel naplójába: „Az alsó néposztály köréből fokozódó nyugtalanságról beszélnek. Az általános nélkülözésen felül különösen az ad tápot az elfojtottan nyilvánvaló ellenszenvnek, hogy a requirálások a vidék kisgazdaságait végzetesen érik. Nem régiben jelent meg egy rendelet, amely a fejős-tehenek újabb beszolgáltatását teszi kötelezővé; sertések, juhok, aprómarhák, takarmányneműek egyaránt veszélyeztetve vannak s elmaradt a vidék piaczra — hozatala is, mert az élelmi czikkeket még szállítás közben lefoglalják". Tavaszra a város heteken át nélkülözi a húst, és baromfi is hozzáférhetetlenné válik. 65 A nem élelmiszerek közül az energiahiány volt a legnyomasztóbb. A megszálló hatóság nem engedélyezte az Erdélyben már korábban megvásárolt 30 000 öl fa leszállítását 66 . A lakosság fűtését szolgáló szén már rég nem kapható és 1919 októberére kimerültek a villanytelep 59 HBmL IV. B. 1401. 10.2/1919. Csóka Sámuel jelentése 18 669/1919. ein. 60 HBmL IV. B. 401—54/1919. főisp. 755/1919. főisp. és 2760/1919.331/1919. 61 HBmL IV. B. 401. 2760/1919.1187/1919. 492. 62 Itt említjük meg azt a kárt is, amely a közbiztonság elégtelensége miatt keletkezett. 63 R. 125. ée hirdetmények. 64 HBmL. IV. B. 1401. 10.2/1919—956/1919. 65 R. 185., 245. 66 R. 174. 16* 243
