A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Történelem - Kahler Frigyes: Adalékok Debrecen román megszállásának történetéhez (1919–1920)

31-én megtartott bizalmas bírói értekezlet a jogszolgáltatás felvételét már lehetségesnek látta azzal, hogy az ítéletekben sem a „Király"-ra, sem „a Népköztársaságra" nem hivatkoznak, mint a szuverenitás forrására.

36 A felemás helyzetet csak a második Friedrich kormány oldja meg: egyelőre a „Magyar Népköztársaság" nevében rendeli az ítélkezést. A június 5-én

37 megkezdett polgári ítélkezés valóban furcsa helyzetben volt. Olyan magyar törvények alapján járt el, amelyet egy már nem létező magyar állam hozott és amelyeket egy idegen hatalom látott jónak hatályban levőnek nyilvánítani. A helyzet groteszk voltát csak aláhúzza, hogy egy lakás kiürítésének végrehajtásával kapcsolatos román katonai beavatkozást a román katonai hatóságok túlkapásnak minősítenek, és kijelentik, hogy a polgári jogszolgáltatásba nem avatkoznak, de az aktára rávezetik a jóváhagyó záradékot „akadálytalanul foganatosítandó".

38 V. A román megszállás társadalmi hatását vizsgálva szembetűnő a restaurációra várók bosszúvágyának egyre hangosabb megnyilvánulása abban az időben, amikor a román megszálló parancsnokság velük szemben ugyancsak ellenségesen viseltetett. A baloldali elfogultsággal csöppet sem vádolható Réczei Sándor nem kis keserűséggel jegyzi fel naplójába májuS|5-én: „az emberek nem tanulnak és nem okulnak. A »Körben« egész csoport — a páni nyomástól felszabadult s hirtelen nagyon bátorrá lett tag rekriminálta a vörösek uralmát. A bosszú lihegett ajkaikon, s röpködtek afféle nyilatkozatok, »Ha legalább 500 gazember nem függ kötélen, nem méltó Magyarország az állami létre« — Perhorreskálják a szocialista ármenetet is; — vissza mindent a régibe: királyság, csendőrszurony, szolgabírák, — hóhérok! Nem kellenek a Károlyi-rezsim szociális alkotásai sem; törvényei semmisek, alkotmányformája 100 főből álló csőcselék ordítozása stb. stb. Ha a polgári rend így gondolkoznék — szerencsére még vannak közöttünk nyílt szemmel látó ép szívvel érzők is! — majdnem ezt kellene mondanom: ez az osztály megérdemelte sorsát! Mi lesz belőlünk, ha a pusztulás e napjaiban erkölcs és politikai belátás nem lesz úrrá elfogultságaink önzéseink felett?!"

39 Sem az erkölcs, sem a politikai belátás nem kerekedett azonban felül. A november 28-án engedélyezett városi közgyűlésről Réczei Sándor még szükségesnek találta feljegyezni: „.. .s eszeveszetten forr a megtorlási vágy. A közgyűlésen mindenki gyanús volt, aki él."

40 Míg „a polgári rend így gondolkodzik" az alsóbb néposztályban hírek terjednek el a vörös hadsereg visszatéréséről, sőt az orosz vörös hadsereg bevonulásáról. A vasúti munkások április 30-án a „fűtőházból kitiltották Rostás nevű mérnöküket agyonütéssel fenyegetve".

41 A román királyi hadsereg azonban — ezt már az első jelek mutatták — a győzelmet saját magának kívánta hasznosítani elsősorban és nem engedett teret a magyar uralkodóosztály önálló tevékenységének, a bevonulás után nyomban megkezdődő tisztogatásokban sem, sőt mint látni fogjuk a magyar uralkodó osztályt is lényegében ellenségként kezelte, s csak a szükséghez képest vonta be — szoros felügyelet mellett — egyes akciókba. így május első napjaiban „Az új városi vezetőség a román hadbíróság utasítására letartóztatta a proletár Diktatúra több vezető egyéniségét... Az értelmiségi osztályba tartozók közül Jánosi Zoltán volt Károlyi-párti belügyi államtitkárt, Handler Gyula volt szociáldemokrata főispánt, dr. Pető Pál hadbiztossági megbízottat, dr. Markovits Emil titkárt, dr. Szántót", — internálási célzattal.

42 Május közepere „A kommunisták prononszírozott embereit teme36 R. 87—88. és 96. 37 R. 96. 38 R. 122. 39 R. 41. 40R.191. 41 R. 71—72, 30 és 111. 42 R. 33. 239