A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Történelem - Kahler Frigyes: Adalékok Debrecen román megszállásának történetéhez (1919–1920)

gesen szállítják be a hadbírósághoz".

43 A razziák júniusban is tartanak „bolsevista.propagandisták előállítása végett" — amikor is a román katonai hatóságok már némi teret engednek a városi rendőrség tevékenységének is.

44 A megszálló katonai hatóság azonban veszélyesnek ítélte a megszállt területen levő volt katonatiszteket is és intézkedett internálásukról.

45 A román hatóságok letartóztatták mindazokat — a magyar uralkodó osztályhoz tartozó — személyeket is, akinek tevékenységét veszélyesnek ítélték meg a román állami érdekek szempontjából. így került sor — egyszerű gyanú alapján a Jogász és Tisztviselő Körben kártyázó 17 debreceni polgár letartóztatására és fogságára.

46 A román megszálló hatóságok „tisztogató" tevékenysége tehát aligha találkozott a város vezető köreinek — mondhatjuk nyugodtan az egész polgárságának — megelégedésével. Jellemző, hogy Magoss György azért adta be lemondását — olyan időben, amikor Márk Endre megérkezése még bizonytalan volt — mert „úgy érezte, hogy városának érdekei nehezen hozhatók összhangba a megszálló hatalomnak Bukarestből irányított akaratával".

47 A „társadalmi rend helyreállítása" tehát korántsem a „polgári rend" szájaíze szerint ment végbe. Milyen viszonyokat eredményezett a megszállás a közrend tekintetében? Nem célunk itt tételesen leírni a nagyszámú atrocitást, csak példaszerűen említjük meg azokat a leggyakrabban előforduló, a közrendet — személy — és vagyonbiztonságot — veszélyeztető cselekményeket, amelyek képet adnak a vizsgált időszak „közrendjéről". A bevonuló román csapatok elsődlegesen az útjukba eső tanyákat fegyveresen fosztogatták — és ide nem értve a később tárgyalt rekvirálásokat — jelentős károkat okoztak. Ezek a károk nemcsak a feltalálható élelem és ruhanemű elvételét jelentették — ami önmagában is alig pótolható veszteséget jelentett a lakosság számára, — hanem a termelőeszközök, fogatok, szerszámok, vetőmag elvesztését is. Nem kell külön kiemelni, hogy a termeléshez szükséges gazdasági felszerelések, igaerő és vetőmag milyen súlyú veszteség volt az adott körülmények között. A tanyák kifosztásával kapcsolatos bejelentések nem csökkenő száma

48 arra enged következtetni, hogy a megszálló csapatok katonai rendészete nem fordított kellő gondot a panaszolt cselekmények felderítésére. A törvényes következmények alkalmazására is csak egy bizonytalan adatunk ismeretes, amely szerint „beszélnek egyébként arról is, hogy a parancsnokság 2 román katonát rablás miatt agyonlövetett".

49 A panaszokkal kapcsolatban egy sajátos kívánság a megszálló parancsnokság részéről: kötelező erővel ragaszkodik ahhoz, hogy a sértett jelölje meg a bűncselekményt elkövető katonák „csapattestét közelebbi beosztásukat". A vagyonbiztonság megrendülésének 43 R. 59. 44 R. 111. 45 R. 28. A tiszteket Brassóba internálták. R. 69. 46 Az elfogottak: Bartha Béla pü. titkár, lovag Berks Lajos járásbíró, Drenyószky Gyula MÁV főellenőr, Hoffman Kálmán banktisztviselő, Dr. Ilyefalvy Vitéz Géza egyetemi tanár, Inczédy Lajos dohánygyári tisztviselő. Kerekes György dohánygyári tisztviselő, Keresztessy István városi nyomdaigazgató, Kiss Kálmán városi tisztviselő, Dr. Kiss Sándor törvényszéki bíró, Kovács Kálmán MÁV felügyelő, dr. Nagy Árpád ügyvéd, Dr. Réczei Sándor táblai bíró, Schnözer József MÁV titkár, Székes Ernő pü. tanácsos, Dr. Tápai Károly ügyvédjelölt, Vargha Géza földbirtokos. 47 R.130. 48 Példaként jelezzük: Deák György április 25-én Macs 56. számú tanyáját 80 590 korona kár éri, egyébként ebben az egy esetben válaszol a VII. hadosztály parancsnoksága annyit, hogy a kárt 2875/1919. szám alatt nyilvántartásba vették (1919. máj. 12.) HBmL IV. В 401—44/1919. április 26-án 10 fegyveres közös utcai rablást jelentenek (uo. IV. V. 1401. 10. 2.) 1919. 13./1919. főisp. Nagyhegyesen 1919. május 17—19-ra virradó éjjel özv. Harstein Péterné tanyájából elvitt — főleg gazdasági felszerelés, állatok, takarmány és vetőmag értéke 46 975 korona (uo. 391/1919. főisp.) Darvas Nándor martinkai tanyáján a kár 50 000 (uo. 35/1919. főisp.). A kisebb kárértékű eseteket a városi adminisztráció összegyűjtve küldi át a megszálló katonai hatóságoknak pl. 1919. ápr. 30-án 23 panaszt (uo. 35) 1919. május 2-án 9 panaszt (uo. 35/1919.) stb. Fegyveres rablásokra pl. még: június 11 — 631/1919.; június 19. — Nagycsere 119/723/1919. és R. 235. 49 R. 15—17. 240