A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Történelem - Kahler Frigyes: Adalékok Debrecen román megszállásának történetéhez (1919–1920)

korú hatóságok számára is. A kortárs Réczei Sándor — a Debreceni ítélőtábla polgári ügyszakos bírája — naplójegyzeteiben többször visszatér erre a problémára. A román megszálláskor gyakorlatilag a közigazgatás és az igazságszolgáltatás szünetelt. A helyzetet bonyolította, hogy ekkor az ország jelentős részén még a forradalmi kormányzótanács gyakorolta a hatalmat, továbbá hogy a román fegyveres erő árnyékában megindult polgári restauráció nem tudott kapcsolatot létesíteni a Szegeden gyülekező magyar ellenforradalmi erőkkel sem. Aradról is bizonytalan hírek érkeztek arról, hogy Károlyi Gyula koalíciós kormány alakításával kísérletezik. Réczei szerint: „A megszállás nemzetközi helyzete fölöttébb érdekes. Azt várják, hogy a Károlyi Népköztársaság jogrendje állíttatik helyre."

28 Egyelőre azonban ilyen intézkedés nem lát — és később sem látott — napvilágot. Május 2-án a román kormányzó tábornok városi értekezletet hívott össze. Ezen a viharos értekezleten — amelyre a később még visszatérünk — „Dr. Magoss Györgyöt, akit a polgárság bizalma a polgármesteri székbe emelt, s akit főispáni hatáskörrel ebben a megszálló ezredek parancsnoka megerősített" — átvette a város közigazgatásának „irányítását".

29 A városi vezetés azonban a román megszállás ideje alatt a román megszálló csapatok parancsnokának egyszerű végrehajtó szerve volt. Megbízásának jogforrása pedig mindvégig az idegen hatalom képviselője. A városi vezetők önállóan még a városi közgyűlést sem hívhatták össze.

30 A közigazgatás rendőri teendőit jórészt a román katonai hatóság gyakorolja és szeptember végén is csak nagyon óvatosan igaz az a megállapítás, hogy tudniillik „A polgári közrend lassanként a rendőrség hatáskörébe ment át."

31 Sajátos feladata a városi közigazgatási hatóságnak, hogy kezességet kell vállalnia minden utazási engedélyt kérő személyért egy „Azonossági és szavatossági bizonyítvány" című űrlapon.

32 Az 1919. június 11-től működő Román—Magyar Összekötő Hivatal

33 távolról sem jelentette a magyar közigazgatási hatóságok valamiféle egyenlő félként való elfogadását. Ezen nem változtat az 1919. október 18-án felállított és nagy vihart kavart „Román— Magyar Vegyesbizottság" sem, amelyet a „közigazgatási ügyek" intézésére állított fel a „megszálló hatalom". A hivatalosan Közigazgatási Főtanácsnak nevezett szervet Michaescu kormányzó tábornok a megszállási zónára: Szabolcs, Hajdú, Szolnok, Békés, Csongrád és Csanád vármegye élére. A Főtanács a közigazgatás átvétele mellett azállami jövedelmek beszedését is feladatul kapta. Egy a november 14-én közzétett rendelet egyébként kifejezetten kimondja a közigazgatás összes ágának román felügyelet alá helyezését „kinevezvén minden közszolgálati ág élére egy-egy román biztost".

34 Ez az intézkedés nem érintette az igazságszolgáltatást. A szünetelő bíróságok tagjait egyébként meglepetésként érte az a május elején megjelent ugyancsak a román hatóságtól származó rendelet, amely „csakis az 1918. október 18-a előtt meghozott magyar törvényeket tartja fenn joghatályukban".

35 Az ítélőtáblán május 28 R. 47/11. 29 R. 31. „.. .az izgatott hangú értekezlet 147 : 3 arányban bizalmat szavazott Magossnak". 30 Magoss lemondása után Rásó Istvánt Mosoiu nevezi ki, majd a visszatérő Márk Endrét okt. 1. R. 174. ugyancsak Mosoiu tábornok 1919. június végén. A proletárdiktatúra több vezető egyéniségét is a román hadbíróság utasítása alapján tartóztatja le a „városi vezetőség" R. 33. és R. 191. 31 R. 111. és 170. 32 Az űrlap előnyomtatott szövege (magyar és román nyelven: „Debreczen város Polgármestere ezennel biztosítékot nyújtunk arról, hogy úr előttünk mint békés ember ismeretes és saját felelősségünkre szavatoljuk, hogy a román hadsereg és állam érdekeit nem fogja sérteni. Azon esetben, ha ezen feltételét be nem tartja, kötelezzük magunkat ezen eljárásért az egész felelősséget magunkra vállalni." (HBmL XV. 8. 1. 2.) 33 HBmL 81. 1. A hivatal alkalmazottai: Popovits Gyula hiv. főnök, Tialkovits Gyula ir. vez., Dr. Bánffy Mihályné tolmács, Boczán Teréz, Katkó Ilona, Kántor Teréz, Kovács Sándorné, Torma Erzsébet, Pataky Aranka, Horváth Antal, Somossy Sándor. 34 R. 179. Vö. Debreceni Újság (továbbiakban: DU) és R. 188. A Közigazgatási Főtanács és a adóbehajtás kérdésében szervezett ellenállást részletezi kéziratában Dr. Vásáry István Debrecen Sz. Kir. Város tanácsnoka. Debrecen Ref. Kollégium könyvtára Csop. 73380. R. 2494. (továbbiakban V.) Az anyag rendelkezésre bocsájtásáért és a szíves szóbeli tájékoztatásért Veres Géza egyetemi docensnek ezúton is köszönetemet fejezem ki. 35 R. 38. a Nagyszebeni Dekrétumról van szó. 238