A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)
Történelem - Neubauer Pál: Debrecen szerepe és feladatai a Kossuth kormány gazdasági és pénzügyi politikájában 1849. január–május
nök az 1847/48 számadási évben az összes bevételeknek 62%-át, az 1848/49 évben pedig 32%-át tették ki. A kölcsönbevételek százalékos arányszámának ez a visszaesése az összegszerű csökkenésen kívül a kintlevőségek eredményes behajtásának tudható be. Ebben azonban jó része volt a hadfelszerelés kapcsán a gazdasági életbe került papírpénzbőségnek is. A behajtott követelések végösszege 1849-ben az összes bevételek 20%-a. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy a szabadságmozgalom két éve alatt a város bevételének 2/3 része rendkívüli bevétel volt. Még szembetűnőbb a két számadási év közötti tartalmi különbség a kiadási oldalon. Míg a város az 1847/48. évben a kezdődő pénzbőséget kihasználva adósságait ki tudta fizetni és kifejezetten hadi kiadása a békés időkben is megmaradó laktanyák építési költségén kívül csak a nemzetőrségre fordított ötödfélezer forint, a következő számadási évben már kiadásainak mintegy 60%-a rendkívüli hadi kiadás. Ha csupán a két számadási év kölcsönből eredő bevételeit vonjuk le a két év kiadásainak együttes összegéből, 333 000,— ft-os hiány jelentkezik a zárszámadásokban kimutatott 66 000 ft bevételi többlettel szemben. Ez a bevételi többlet azonban a felvett kölcsönök maradványa, amely a város későbbi kötelezettségeinek teljesítését könnyítette. Megállapítható tehát, hogy csak a város számadásaiból kitűnőleg Debrecen polgársága önként kereken 400 000,— ft készpénzzel járult hozzá a szabadságharc kiadásaihoz. Nem érdektelen, ha — a pénzügyi helyzet ismertetésének kiegészítéseképp — a Kossuth-bankók megjelenésének hatását a gyermekkorát élő hiteléletre az alig kétéves Debreczeni Első Takarékpénztár üzleti forgalmának adatai alapján röviden felvázoljuk. Magyarország pénzforgalmát Kossuth 1848-ban kb. 40 millió forint értékű osztrák bankjegyre és 10 millió értékű ércpénzre becsülte. A magyar bankjegyek kibocsátását első terveiben 90 millió forintos keretben akarta megvalósítani. Ezt az összeget a kiaknázatlan és hiteléhes gazdaság kétségtelenül tökéletesen felszívta volna anélkül, hogy az egy főre jutó bankjegyforgalom túl nagyra emelkedett volna. A tervezett hitelművelet lebonyolítása után az összes bankjegyforgalomból az ország minden egyes lakosára 9 l / 2 forint esett volna, az angliai 41 ! /2> a franciaországi 39, a hollandiai 52, a belgiumi 28, a németországi 24—30 és a svájci 11 forint értékű bankjeggyel szemben. 178 Ha a bankjegykibocsátás békés viszonyok között, tervszerűen történt volna és a termelés céljait szolgálhatta volna, kétségtelenül óriási gazdasági fellendülést hozott volna. A körülmények azonban nem engedték az eredeti terv végrehajtását és a papírpénz a hadviselés érdekeinek és a kormány fizetési kötelezettségeinek mértékében került a piacra, ahol először a felszínen torlódott össze és inkább bajt, mint hasznot hozott. 179 A nagy pénzhiány hirtelen pénzbőséggé változott és — a szerencsétlen hadi helyzet nyomorúságából is hasznot kereső üzérkedők kezében — hozzájárult az árak indokolatlanul gyors felszökkenéséhez. A nemrég még tőkehiányban szenvedő bankok hirtelen pénzhez jutottak. Először az adósok igyekeztek a magyar pénzzel, amelynek a sorsa a debreceni kormány uralmának első heteiben nem látszott teljesen biztosítottnak, kötelezettségeiktől még lejárat előtt is szabadulni. Mikor pedig a hadiszerencse felragyogó csillaga megerősítette a Kossuth-bankók iránti bizalmat, betétekkel rohanták meg a bankokat. Ez a roham olyan nagy volt, hogy a takarékpénztárak felmondták a régi betéteket, újakat pedig nem fogadtak el, mert a heverő tőkéket nem tudták kamatoztatni. Az adósoktól pedig nem fogadták el a lejárat előtti kiegyenlítést. 180 Vajon a Debreczeni Első Takarékpénztár forgalmi adatai igazolják-e a fenti megállapításokat ? 1848-ban az intézet betétállománya 34%-kal, kihelyezési állománya (váltókölcsönök, jelzálogos kölcsönök, kézizálogkölcsönök együttes összege) 25%-kal csökkent. Tekintettel arra, hogy erről az évről a havonkénti részadatok nem maradtak fenn, ma már nem álla178 UF. 26. és a törvényjavaslat indokolása. 179 UF. 26—27. 180 Jirkovszky Sándor: Az Osztrák—Magyar Monarchia jegybankjának története (Bp., 1944) 104. és UF. 26—27. Pólya Jakab is utal arra, hogy a heverő tőkék gyümölcsöztetése nagy gondot okozott. Pólya Jakab: A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 100 éves története. 1841—1941. (Bp., 1941) 181