A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Történelem - Neubauer Pál: Debrecen szerepe és feladatai a Kossuth kormány gazdasági és pénzügyi politikájában 1849. január–május

hónapi tartaléka sem,

144 amiből szintén arra lehet következtetni, hogy lehetőség sem volt az 1848-ban kapott felhatalmazás kereteinek túllépésére. A magyar államjegynek a kormány által fontosnak tartott, törvényesen biztosított belső hitele tehát emiatt nem szenvedhetett csorbát sem a csüggedés, sem a felemelkedés napjaiban. A pénzkibocsátás jogalapjának vizsgálata azonban csak elméleti kérdés. Gyakorlatilag a pénz vásárlóerejének fenntartása s az volt a fontos, hogy a közönség értéket tulajdonítson a fedezetlen és ércre át nem váltható államjegynek.

145 A kormány és az általa kibocsátott bankjegyek külső hitelének a fenntartása a nemzeti háború folytathatása szempontjából létfontosságú volt. Különösen abban a pillanatban, mikor az állam egyre növekvő kiadásait 10%-ban sem fedezték a rendes bevételek. A pénzügyminiszter összeállítása szerint 1849. jan. 5-től aug. 15-ig (tehát Debrecentől Világosig) az állampénztár összes bevétele 47 millió forint volt. Ebből 42 millió forintot a bankjegynyomda szállított. Önkéntes kölcsönökből 1 millió folyt be és 1 millió volt az induló pénzkészlet az állampénztárban.

146 Az országban dúló katonai és gazdasági válságnak természetes következménye voit, hogy az osztrák bankjegy a forgalomból teljesen eltűnt, hogy átadja helyét a Magyarországon kívül legfeljebb csak Törökország közvetlen határszéli tartományaiban pénzként elismert magyar bankjegynek.

147 Külföldi vásárlásait a kormány is érccel, vagy legfeljebb osztrák bankjeggyel bonyolíthatta le és ilyen fizetőeszközzel kellett fontos megbízatással külföldre küldött követeit is ellátnia.

148 Az országon belül a magyar bankjegyek vásárlóerejének fenntartását két tényező biztosította: a nemzet hite a honvédsereg fegyvereinek diadalában és a kormány hatalma, amely a papírpénz elfogadására kötelezte a lakosságot. A két tényező közül aszerint került egyik vagy másik előtérbe, ahogy a hadi szerencse a honvédcsapatokkal bánt. A schwechati csatavesztés és a főváros harcnélküli feladása után nagyon megrendült a hit a forgalomban viszonylag gyorsan elszaporodott magyar pénzjegyben. Ha ekkor Windischgrätz azonnal elrendeli ezek hatályon kívül helyezését, a „szabadságharc életerét" metszette volna el.

149 Windischgrätz azonban késlekedett a magyar bankjegyek hatályon kívül helyezésének elrendelésével. Ennek csak egyik oka volt, hogy míg az ún. Almásybankó forgalomba nem került, az osztrák seregek sem voltak aprópénzzel bőven ellátva, s így hasznukra volt a magyar pénz. A másik és nyomósabb ok az volt, hogy a forgalomban levő magyar 1 és 2 forintos bankjegyeknek a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál elhelyezett ércfedezetük volt, amelyet a kormány a meneküléskor — nem lehet tudni siettében, készakarva, vagy egyesek kétkulacsossága miatt — Pesten hagyott. Windischgrätz ezt lefoglalta ugyan, de az ezzel fedezett pénzt mégsem koboztathatta el a rablás vádja nélkül. Osztrák bankjegyre vagy ércre viszont nem volt hajlandó beváltani a magyar bankjegyet, sőt január 21-én még az 1 és 2 forintosak ércre váltását is megtiltotta. A késlekedés további oka lehetett az a magyar oldalról felmerült gyanú is, hogy a kétféle forgalmi értékű pénz forgalomban hagyásával lassan kiszívják a közönségből az osztrák pénzt és akkor helyezik hatályon kívül a magyart, amikor azzal amúgy sem lehet már mit kezdeni. A félhivatalos Figyelmező képmutatóan azt írta, hogy ... „a kormányt ... nem a je 144 Kossuth nem látott lehetőséget a „debreceni körülmények között" a nyomda teljesítőképességének új gépek és új beszerzések útján történő fokozására. (Uo.) Horváth Mihály Duscheket okolja a kis címletű bankjegyek fokozottabb mértékű előállításának útjába „készakarva" állított akadályokért, (papírhiány, géphiba, műhelyátalakítás stb.) i. m. III. 513. Pethő egyenesen szabotázzsal vádolja a pénzügyminisztert. (Pethő Sándor: Görgey Artúr. Bp., É. n. 315.) 145 A harc kétséges kimenetelétől függött, vajon a béke beállásánál egymás után fognak-e a bankjegyek a kormány ígérete szerint teljes névértékük szerint beváltatni, vagy pedig úgy fognak-e tekintetni, mint a nemzet nagy kárba veszett tőkéje. (Gelich i. m. II. 236.) 146 UF. 13. és Lukács i. m. 88. s köv. 147 Válságos időkben mindig megújuló jelenség, hogy a rosszabb pénz kinyomja a jobbikat a forgalomból. (Faragó i. m. 190.) 148 UF. 28. 149 Horváth i. m. II. 246. és Faragó i. m. 48. s köv. 176