A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Történelem - Neubauer Pál: Debrecen szerepe és feladatai a Kossuth kormány gazdasági és pénzügyi politikájában 1849. január–május

szellem éltetői. Nélkülük aligha lehetett volna a harc folytatásához szükséges eszközöket előteremteni.

33 Rendes bevételre az államkincstár ebben az időben nem számíthatott. Inkább a jogfolytonosság fenntartását célozta a Honvédelmi Bizottmánynak a törvényhatóságokhoz intézett, január 14-én kelt következő rendelete: „Minden törvényhatóság a közadót s a haza védelmére áldozott magánajánlatokat, akármineműek legyenek, vagy amennyiben helyzetük és összeköttetésük engedi, az ország központi pénztárába, Debrecenbe, vagy pedig a közelében működő tábori kormánybiztos kezeibe, avagy vidéki közelség szerint Munkács, Nagyvárad, Szeged, Eszék, Pétervárad, Komárom, Liptóvár és az ország kezeiben levő más akármely erősség-parancsnoksághoz szolgáltassák be; az álladalom javait pedig hasonló módon biztosítsák."

34 Komolyabb gyakorlati célja volt annak a két határozati javaslatnak, amellyel Kossuth a „debreceni főtanoda termében" összeülő képviselőházat mindjárt január elején foglalkoztatta. A nép megnyugtatását, a kormány székhelyváltoztatása idején történt túlkapások okozta ellenérzés eloszlatását és az áldozatkészség további fokozását szolgálta a január 13-án hozott házhatározat, amely többek között elrendelte, hogy „a kormány legszigorúbb kötelességévé tétetik, hogy a hadjáratok által a föld népe kíméltessék; aki a föld népét rabolni, zsarolni merészeli, büntetése kérlelhetetlenül halál leend."

35 Elrendelte továbbá, hogy „mindazt, mit a nép kiszolgáltat, a kormány vagy adóba elfogadja, vagy pedig készpénzben kifizesse s amennyiben az álladalom pénzereje a tüsténti kifizetést itt-ott meg nem engedné: a képviselőház ezennel ünnepélyesen fogadja s ezen kötelezést a nemzeti becsület oltalma alá helyezi, hogy mihelyt a körülmények megengedik, az álladalom részére történt minden bárminemű kiszolgáltatás törvényes kamatokkal együtt fog megtéríttetni."

36 Hogy a kormány mennyire komolyan vette ezt a kötelezettséget, nemsokára ki is tűnt. Kossuth másik javaslata a gyógyíthatatlannak látszó és később tényleg annak is bizonyult aprópénzhiányon akart segíteni. Minthogy a forgalomból az ércpénz — mint az ilyenkor szokásos — eltűnt, a körmöci pénzverde tiszavidéki biztos helyre telepítése és üzembehelyezése pedig sok időt kívánt,

37 a képviselőház felhatalmazta a kormányt, hogy a forgalom sürgetésének engedve ideiglenesen 30 és 15 krajcáros utalványokat bocsásson ki. Ez január 24-én meg is kezdődött.

38 A kormány csak nagy vonalakban intézkedett, ezért Debrecenre hárult a részletkérdések egyrészt saját belátása szerinti, másrészt a kormány pontos utasításának engedelmeskedő megoldása. Nehéz feladat volt ez és a város vezetőségét nem egyszer állította szembe a kormánnyal. Az első feladatcsoport az áttelepített hatóságok, az átvonuló katonaság és a polgári menekültek elszállásolását, élelmezését és szállítását ölelte fel. Debrecen már tele volt erdélyi menekültekkel, átvonuló és menetkész katonasággal, valamint a Jellasics seregéből való hadifoglyokkal, mikor kézhezkapta a kormány közlését a székhely áttételéről és Kossuth utasítását, hogy szállásokról és olyan termekről gondoskodjék, amelyek „a tanácskozási kényelem mellett a nyilvánosságnak minél tágabb tért biztosítsanak."

39 A közgyűlés már említett ünnepélyes nyilatkozatát, hogy „Debrecen városa örömmel fogadja kedves vendégeiül a nemzet képviselőit és az ország kormányát", egy bizottság kikül33 A kormánybiztosok éltetői voltak a forradalomnak, hadseregeket teremtettek, felszerelték s csatába küldték s a visszahódított területeken a polgári kormányzást azonnal kezükbe vették. Ez emberek tevékenysége nélkül meg lett volna bénítva a tábornokok karja, reájuk nehezedett a hadsereg fenntartásának és szaporításának gondja s még emellett az új polgári reorganizáció. (Lukács i. m. 105.) 34 Papp: Okmánytár II. 308. 35 Közlöny 1. sz. 1849.

1. 14. 36 Papp: Okmánytár II. 311. 37 Mint később látni fogjuk, más ok is közrejátszott itt. 38 835. sz. pü. rendelet a Közlöny 1849. jan. 23-i számában. 39 Szabó i. m. 28. I 162